Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)

A catholicismus ügye Orosz és Lengyelországban

289 mert mindnyájatokat méltatlan kezeim szenteltek föl“, azután PKotiusnak hányja szemére törvénytelen fölemel­tetését, és hitszege istentelenségét. Tized napra csak ugyan előállottak az áltanúk és 72 valónak,kik hamisan megeskiidtek. Sírni látszott ekkor az igazság, és nem I ° volt a püspökök között ki e gonoszság ellen kikelni mert volna, az egyetlen ancyrai Theodorust kivéve , ki is ezért önvérétől biboroztatva az igazság szép áldozataid esett el. Ezek után Ignácz érseki de nyiitt ruhába öltözteték, csak azért hogy abból ismét kivetkeztessék, mit Proko- pius diakónus vitt végbe, kit Ignácz erénytelenségeért az egyházból kivetett, és így azután Ignácz kiátkozta- tott. Ennyivel még nem elégedett meg Mihály és Photius dühe ; Ignácz mint egy gonosztevő irgalmatlan bakók ke­zére bízatott, kik nem tekintve aggkora eziistözte ősz fürtjeit, nem méltóságát, addig zaklassák, mig írást nem ád ; hogy önkényt hagyá el érseki székét. Leirliatlan, milly barbár kegyetlenséget vittek a sz. bajnokon vég­hez ; pofozták, hideg-és meleggel kínozták, lábaira iszo­nyú terhű köveket aggatván , föl és alá rángatva annyi­ra zökögteték; hogy csontjai is ropognának bele , végre Kopronymus koporsójába bezárva 4 napig e legkellemet­lenebb helyzetben kínlódott 1). Illy embertelen bánás­mód által a fölötte elgyengűltnek kezét Todor, Photius poroszlója megragadván keresztet vont egy papíron, mely- lyen Photius a többit ekkép pótolta ki: ,,Én Ignácz Kon­stantinápoly érdemeden patriarchája vallom; hogy nem törvényesen hanem zsarnokul jutottam az egyházi trón­ra“, az irományt a császárnak is bemutatá, és csak igy bocsáttatott szabadon egy pillanatnyi pihenésre, mit anyja lakában keresett, de csak azért; hogy keserítő sorsa nyomasztó önsúlyát érzékenyebben érezze. Alig pihegett nyugalmasabban ellankadt kebele, mint a hosszú küzde­lem után kifáradt bajnoké a szende természet lifts sutto­gással integető édes árnya alatt; már is az elvetemült ') Buttler lft B. 4ő<i p Molnár .Tános 2 rész 227 1. Munk. X, köt. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom