Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)

A jó pásztor

S megmente annyi lelkeket A sír, az üdvnek háza lett S miként a béke angyala, Sírszobrul ott áll ő maga.

És mint egy másik Osszián A néma sír borzalminál Merőn tekint az égre föl: Mind én temettem őket el!

III.

Túl messze tengeren, Más égi bolt alatt Némán örömtelen Egy bujdosó halad.

Ezüst fürt leng fején , Arczán mély bánat iil ügy meggörbiilt a váll Az útnak terliitül.

Szegődött társai, Remény s emlékezet,

De nem nyújt egyik is Ali neki gyámkezet!

Bú karja tartja még Csak reszkető inát;

Erős vándorbot ez,

Ha a hit fogja át.

Ki vagy te bujdosó, Zarándok oh ki vagy ? Arczodnak gyásza mély, Szíved fájdalma nagy.