Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)

O'Connel beszéde a catholicismus jelene s jövendőjéről Nagybritannia s más prot. trtományokban

259 föltornyosodó fényes oszlopok; ott a fönséges paloták, ott az épités minden díszítménye csodálkozásnak örök tárgyai: itt az én Irlandomban hasonlag állanak még egé­szen a catholicismus oszlopai egy erkölcsi puszta köze­pette ; ott emelkednek ők földi talapj okról az idő által meg nem szentségtelenített szeplőtelen fejeikkel égre. És ki látja el ezen cath. hierarchiát illő tartással? Oh Irland szegényi! ez bíívészi csudának tetszhetnék: de a csuda elenyészik , ha megmondjuk, miszerint minden ir szegény évenként egy scellinot ád e czélra. S ekkép kényelme­sen eltartja a papságot, mellynek nincs másra szüksége, mint mi az oltárhoz kívántatik, s melly mit sem fájlal egyebet, minthogy nem elég gazdag a szegényeken s nyomorultakon még inkább segíthetni. S Anglia miért nem tesz ennyit ? Mi lehetne az, mit Anglia meg nem tehetne? Hogy ne lenne Anglia képes utánozni azt mit más nemzetek megtevének ? S miért maradna rösten hát­ra abban, hol milliók üdvéről van szó, kik Angolföldet szentekkel újra megnépesíték. A legjelesb férfiaknak, kik valaha a földszínén föl- tüntenek, egyike kétségkívül a religio s egyházszabad­ság nagy vértanúja canterburyi sz. Tamás; ő angol volt. Milly áldozatokat kellene tenni földiéinek, hogy újra fölállíthassák emlékét s oltárát, mellynek zsámolyánál Istent e szentnek pártfogása s esedezése által segítsé­gül hívnák? Láttam a régi oltárhoz vezető lépcsőket, elvásva (noha legkeményebb gránitból) az összesereglett zarándok - ezrek lábaitól; óh, szükséges lenne most is járulni azon oltárhoz. Én térdre hullva átheviilten csó- kolám a helyet, mellyen a szentnek vére folyt; s hogy az angolföldi cath. egyház ismét részesüljön a mennyei ál­dások kincsében, — azon helyen újra kell viszhangzani a dicsérő zengeményeknek s újra segítségül hím Istent. Nem éreztek-e fájdalmat a rettentő veszély láttára, mellyben forognak azok, kik a szentségek jótékony köz­benjárását nélkülözvén Istennel ki nem békiilhetnek, ha­ragját meg nem engesztelhetik, bocsánatot nem nyer­17 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom