Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)
Beszélgetés az igaz religioról Fénelon s Ramsai közt
10 ő kis ideig' válasz nélkül hallgatott; azután ezt monda: „Az ki mindazon küzdelmeket nem érezé, miket ön tapasztal az igazság keresésében, nem is tudja azt böcsiilni. Nyissa meg nekem szivét. Ne féljen attól, hogy engem megbánt; látom én önnek sebét, mély az , de nem gyógyíthatlan mihelyt felfödözi.“ Én folytatám: „Nekem úgy tetszik mintha a zsidók törvényhozója a legfőbb lényt zsarnoknak ábrázolná, ki az egész emberi nemet egyedül azért képes szerencsétlenné tenni, mivel első atyja tiltott gyümölcsöt evék. Lételök előtt e csekély hibát nem követhetők el: és, Isten még is bünteti őket nem csupán szenvedésekkel és halállal , hanem az által is, hogy őket minden indulatjaiknak átengedi, s végre örök kínokra kárhoztatja. Közhiedelem szerint Isten valamennyi nemzetről e világon megfeledkezik, hogy egy durva, pártiitő, igazságtalan és kegyetlen néppel vesződhessék, mellynek tanjai s erkölcsei az istenséghöz méltatlanoknak látszanak. „Jő egy más törvényhozó. Erkölcstanja fönségesb, erényei tisztábbak. Nem állítom néinelly vakmerő elmékkel, hogy csábitó volt. Én őt kitűnő bölcsésznek tartom, ki az embereknek csupán javításuk s boldogitásukra törekedvén őket a legfőbb lény igazi tiszteletére tanitá. De ezt az ő törvényének állítólagos meghízottjai esztelen koholmányok, homályos dogmák, s a teremtő szeretetre méltóságát teremtményeiben kisebbítő izetlen vélemények tömegében elfulasztották.“ Ő álmélkodtató nyugalommal végig hallgata, mire azután igy szólt: „Isten az ő kinyilatkoztatásában a világosságot homálylyal akként elegyité, miszerint e vegyülök annak, ki az igazat azért keresi, hogy őt szerethesse , életforrás; homályörvény pedig arra nézve, ki azt a végett ostromolja, hogy szenvedélyeinek hízeleghessen. Azon ellenvetések, miket ön imént föl- hoza, legnagyobb részben azon álnok és gonosz csapdo- sások közé tartoznak, menyekkel a hitetlenek a religiot sújtani szokták.“ .
