Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)

Abeilard s a tanjai által okozott theol. s polit. mozgalmak

télén merénylet volt megtámadni azon kettős hatalmat, melly a népek és királyok közt az egyensúlyt föntartá, és mind a religiói egységnek mind a világ polgárosodásának ügyét egyszerre igazgatta. És igy e kísérlet sem kerülheté el, mint sok mások , Isten megvetését , ki mindazon merényleteket sikeretlenséggel bünteti, mely- lyek síf. Péter széke földulására irányoznak.

Arnold forradalma a gondviselés utjain kiviil történvén állandó nem volt, $ mint közönségesen szokott történni, azok kik rajta legnagyobb hévvel kaptak, leglia- marább utálák meg, s annak legelső áldozati lőnek. A nép maga is kifáradt az örök város fölforgatásában, és senkinek sem telt örömébe szent és világi dolgokat egy halomra dűlve látni. A fölindult keblek lassankint meghiggadtak , és még Konrád, Lothar császár utóda el sem jött, mikor Róma kapui a pápa előtt ismét kitárultak, s a kormány ismét kezébe adatott.

1145ben e rövid de véres lázadás csillapítva lön. Azonban a zavarok és az ezeket támasztotta szellem messzire teljédének; az új tanok csak azokat ábrán- ditákki, kik szomorú eredményeiket tapasztalák; számos pártolóik még ezután is az ész legtisztálib sugallati gyanánt tekinték azokat.

Bresciai Arnold, Toscanába vonulván nem hagyott föl terveivel, hanem biztossága kívánta óvakodások mellett tovább is folytatá valósításukat. De tiz év múlva az olasz forradalom után 1155-ben császár parancsára el fogatott s Rómába vitetett hol máglyára ítéltetve büntetését a nép színe előtt állotta ki, melly miután őt előbb apostolként magasztala, most kivégeztetésekor tapsolt ’).

') Lásd ezen fejezetben előadott körülményeket Baronins és Hu rátorius Évkönyveiben az 1137 évtől — 114Ö.