Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)

Előszó

XII

tak vagy nyögték el a haladás és tolvilágosulás már rég kezdődhetendett korszakát. Ezek is egy német iró czikke által füstbe oszolnak.

De hagyjunk föl illy nyomorult vádalmak czá- folgatásával s térjünk egyházunknak intézvényeire.

Egyoldalulag fogná föl a catholicismust, ki benne legoszhangzóbb tanrendszernél, legbölcsebb kor- mányalkotványnál egyebet nem látna. Á catholicis- mus isteni vallás, életerő, melly az emberi nyomor meddő fáján az erkölcsi tökély legbámulatosb gyümölcsét legkülönfélébb alakban birja teremni. Lássuk erre irányzó intézvényeinek némeüyeit.

Ezek közt első helyet foglal az oltári áldozat, magának Üdvözítőnknek rendelménye, végtelen és szeretetének örökös záloga , s az Istenséggel megújított frigynek legelevenebb emléke: az istentiszteletnek alapja; mert melly vallásnak áldozatja nincs, annak istentisztelete sincs; s azon keresztényvallás bir csak istentisztelettel, mellynek Krisztus értelmében van áldozatja. A catholicusok nézetét ez áldozatról egy kitűnő német iró fejtendi meg.

Ezen isteni és általános institution kivid a vallás virágoztatására, és az erénypéldányok szaporítására az egyház a eoelibatust rendeld; igen a papi nőtlen-