Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
Az apostoli hitvallás (sz. Ágoston után)
6.» Azért hiszünk a’ Mindenha tó Atya-Isten’ e- gyetlenegy Fiában is a’ mi Urunkban. Midiin nz Isten’ egyetlen egy Fiát hallod, ismerd meg benne az Istent. Mert az Isten’ egy Fia, nem lehet nem Isten. Azt nemze az Isten, a’ mi ö maga ; noha nem az, a’ kit nemzett. ’S ha valóságos fia, akkor az a’ mi az Atya ; ha nem az a’ mi az atyja, úgy nem valóságos fia. Tekintsétek a’ halandó’s földi teremtményeket: mindnyája ezeknek ollyat nemz, minő ő maga. Nem nemz ökröt az ember, nem ebet a’ juh, sem az eb juhot. Minden mi csak nemz, a’ minő, ollyat nemz. Iligyétek tehát erősen, ’s híven hogy az Atya Isten azt nemzett, a’ mi ő, a’ mindenható. A’halandó teremtmények romlandólag nemzenek. Valljon az Isten úgy nemz-e? A’halandó halandót, a’halhatlanhalhatlant nemz: a’ gyarló gyarlót, a’ romolhatlan romolhatlant ; a’ gyarló gyarlólag, a’ romolhatlan romolhatlankép’ elannyira: hogy egy egyet, azért egyetlent. Tudjátok mit mondtam a’ hitvallás’ előadása’ alkalmával, e’ szerint kell hinnetek: hiszünk «’ mindenható Atya Istenben, és Jézus Krisztus- az ü egyetlen egy fiéiban. Már ha egyetlenben hiszesz, liigy mindenhatóban: mert nem csak az Atya Isten, hanem a’Fin is mindent, a’ mit akar, véghez viszen. Az Atyának akaratja egy a’Fiúéval, mert egyállanynak is. Egy kissé sem lehet elkiilönözni a’ Fiúnak akaratját az Atya’ akaratjától. Isten és Isten, mindkettő egy Isten : mindenható, és mindenható , mindkettő egy mindenható. Nem állítunk két istent, mint némellyek, kik mondják: Atya Isten, és Fiú Isten, hanem nagyobb az Atya Isten, kisebb a’ Fiú Isten. Mi mindkettő? két isten? szégyenled ezt kimondani? szégenld hinni is. Mondod Atya ur Isten, és Fiú ur Isten: ’s a’ Fiú maga mondja: két urnák senki sem szolgálhat Máté, VI, 24. Valljon az ő lakában is a’ fog-e történni mi itt a’ nagyobb házakban, hol a’ család-atyának fia van, tán mi is fogjuk mondani: öregur, ifjú ur? Irtózzatok illyféle gondolattól. Hlyen érzeteknek sziveitekben helyt adva bálványoztok. Irtsátok ki végképen. Előbb higyétek, azután értsétek meg. Kinek pedig Istentől Munk. IX. köt. 5
