Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
Az arianusok' története (sz. Athanasius után)
kivévén azokat, mellyek az írás- ’s elősorozás alatt eszembe ötlöttek^ Nemde a’ példabeszédekben említett vérszopónak negyed'k leánya ezen eretnekség, ki annyi elkövetett méltatlanság- ’s öldöklések után sem mondá : elég már. Még most is dúl, az ismeretlen embereket vizsgálódva köriilfutja, ’s kiket már rég méltatlansággal illetett, újakkal támadja meg. Az éji megrolianás ’s ebből következett roszak, ’s He- raclius támasztotta üldözés után sem hagynak föl a’ császárnál rágalmaikkal, és minthogy istentelen tanácsaikra hallgat, reménlik hogy a’ száműzetésnél fontosabb következen- dik, ’s kik ezentúl istentelenségeiknek nem fognak hódolni, meggyilkoltatnak. Tehát Secundus Pentapolitanus legelvetemültebb , és czimboratársa István vele egyszerű, fölötte vakmerők, minthogy eretnekségükben bár mill y méltatlanságot követnek el mindenkor védelmet lelnek, Barcában Secundus nevű presbytert, névre megegyezőt, de hitre különbözőt vevén észre, mert nem hódolt nekik, összetiporva kivégezték. Ö pedig élete’veszélyében, a’ szentet követvén így szólott: Senki se boszuljon meg az itélőknél, lioszu- lóm az Úr, a’ kiért ezeket szenvedem. De az így kiállónak nem irg almaztak, sőt az idő’szentségét sem tekintették, mert nagyböjtben taposva embert gyilkoltak meg. Óh gonoszságával ’s istentelenségével egész ördögöt ábrázoló új eretnekség! most gondoltat ott ki először ezen roszaság, mert ha valaki már ezelőtt kigondolta volna is, az véleményét eltitkolta. Eusebius pedig és, Arius kígyókként üregeikből kijővén ezen istentelenség’ mérgét kioká- dák. Arius nyilván károuilani, Eusebius pedig a’ káromlást védeni merészlette , de előbb az eretnekséget nem védheté, mig a’ császár’ pártolását meg nem nyerte. Az atyák tehát 300 körül összejővén, közönséges zsinatot tartottak, és az Arianus-eretnekséget kárhoztatván, azt, az anyaszentegy- ház’ hitétől eliitönek, idegennek nyilatkoztaták. Pártolói pedig látván, milly ocsmányságba merülnének, minthogy egyéb igazságos védvjök nem volt, más módot gondolának ki, kiiltekintélylyel akarák eretnekségüket kivíni, ezen tervben csudáid pajzánságaikat ’s gonoszságaikat, ’s mennyivel
