Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
Az arianusok' története (sz. Athanasius után)
52 ség' védnöke pedig úgy igyekezvén megváltoztatni az igazságot, mikép Adtai) zöldség-kertté változtatta a’ szőlőt, mindent megtesz kényük szerint, mivel ö is azt hallja tőlük, mit kívánt. És így, valamint elöld), mint föleid) említém, a’ jó püspököket, kik akaratja szerint nem hajlottak a’ gonoszságra, számkivetésbe küldötte : úgy most is Athanasius ellen Heracliust küldötte ki, a’ ki a’ parancsokat közrebocsátván a’ császár’ meghagyásából tudtokra adja, hogy ha a’ császárnak engedelmeskedni vonakodnának, hivatalaikból kiesnek, a’ bálványok elrontatni, a’ hivatalnokok’ nagy része a’ néppel együtt fogságba fog vitetni. így fenyegetödzvén nem szégyenkedék, sőt nyilvánosan ’s fönszóval ezeket mondotta: A’ császár elvetette Athanasiust, a’ szentegyházakat pedig az arianusoknak adta át. Mire mindnyájan megdöbbenvén integetnek egymásnak, ’s kérdezősködnek : Hát Constantius eretnek lön? Ö pedig, midőn el kelle pirulnia, a’ hivatalnokokat ’s a bálványszolgákat még erősebben unszolta, hogy Atlianasiustól elállván készeknek nyilatkozzanak elfogadni a’ császártól küldendő püspököt. Imigy bizony szépen védette Constantius az egyházi canonokat, az egyház’ rendelményei helyett a’ világi hatóság’ rendelményit, a’ népek’ levelei helyett a’ pogányok’ leveleit sürgetvén ; hisz jól tudta, hogy nem püspököt küld a’ keresztényeknek, liánon ügyvédet azoknak, kik illyeket Írnak. A’pogányok tehát látván hogy megegyezésük által bátorságot nyernek bálványaiknak, és néhány napszámosok erőszakoskodástól tartván akaratjok ellen megegyeztenek ; mert amazok mint pogányok mit is tesznek vala egyebet, mint mi a’ császárnak tetszett? a’ nép pedig szombat’ negyednapján a’ fő templomban összegyűlvén, másnap Herá- clius követ Cataplironius aegyiptusi kormányzóval, Faustinus katholikussal, és Bithynius eretnekkel fölizgatja a’ piaczi kóborlókat, ’s a’ pogány fiatalságot mondván : a’ császár’ parancsa, hogy a’ szentegyházakba berontsanak, ’s a’ népet megkövezzék ; miután tehát a’ szétbocsátás után a’ népnek nagyobb része elment vala, és csak kevés asszonyok
