Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
Sz. István első vértanú
„Ki oily merész, oily vakmerő Hogy Roma’ ősi szent jogát, ’S egy népnek, lábbal tiporja Hun megőrzött szabadságát? „Hadzaj a’ zaj a’ várfokon A’ nép, a’ gothok’ népe ott Sok emberélet vérzik el ’S halomra gyűl már a’ halott Szól igy az aggnő lányához Ki szivzajongva kérdé őt; ’S kehle bátor elszántságot Erős lelket visztiikrüzött. A' zaj mindig hatalmasabb Mindig közeli) közelit vonul ; De szirt-keményen áll a’ nő Bár keble néha fölzúdúl. IL Már a’ városban vív Szablyáján ül halál, Dúl a’ vad Alarik, ’S öl kit szemközt talál. Csapatja szét bolyong A’ város’ iitczain, Nem könyörül a’ nép’ Szivrázó jajjain ; És megy mint sáska-raj Pusztít, emészt mit lát, Szétzúzza ’s megtöri Romának hatalmát
/
