Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)

Mózes

És l émül a’ nép, és rémülve zúg :

„Ne szóljon Úr, Mózes, le szólj nekünk, Hogy el ne veszszen a’ Ms Israel !

Hogy el ne veszszen fölkent nemzetünk!“

És megy, miként a’ szárnyra kelt vihar,

’S ki hinné? istenül — borjút imád!------És látja Mózes, ívét széttöri,

Az álistennek hagyja csak porát.

Ám ez kevés, fönn Úr’ haragja szól,

A’ büszke fajra boszut esküszik :

Az ég borúi, az ég’ dörgése zúg,

A’ szent hegy’ csúcsán vérpalást úszik.

A’ tompa föld reng, a’ vas nyak konyái: Az Úr igaz — ’s bűnhődik Israel;

Fölötte Mózes, a’ bús népatya Némán, sötéten áll, mint síri jel. —

„Bocsásd meg Úr, néped’ bűnét! A’ vagy Töröld ki élők’ könyviből nevem’ !“ —

’S az Úr kegyes — népének megbocsát, Mert szent haragja megtört Mózesen. —