Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
A' papság' megutáltatása (Stark után)
191 nem azért mintha a’ királyok a’ papoknál előttük kedvesebbek voltak volna, hanem hogy ezeket gyalázván és megsemmisítvén, amazokat annál könnyebb iigygyel megbuktathassák. így elérték a’ sophisták czéljokat ; mindent szabadon űzhettek, a’ papok gyáinoly nélkül maradtak, intéseiknek se’ nem hittek, se’ nem hódoltak, és csak akkor ismertettek el igazaknak, csak akkor látták át a’ csalódást, és hogy kik a’ népre legjobban hatottak, mi a’ kormány’hasznára szolgált, tekintetük- és befolyásuktól megfosztattak, midőn már késő volt. „Ah ! hogy megcsaltuk magunkat, fölkiálta a’ szerencsétlen királynő Maria Antonia, most látjuk, hogy a’ papok leghívebb alattvalói voltak a’ királynak.“ ') (Triumph der Philosophie-ből.) Alapszabályok. 1 Azon idő, inellyet a’ világnak élünk, mindenkor igen sok ; az pedig, mellyet az örök életre fordítunk, mindig igen kevés. 2 Csak egy lelkünk vagyon, ennek elvesztével minden oda van. 3 Az idő rövid. Jaj annak, ki nem él azzal, melly üdvössége’ nagy czéljára adatik. 4 Valaki csekély hibáktól nem őrizkedik, könnyen nagyobbakba esik; és valaki nagyon sokat bízik magában, a’legelső szirten, mellyreakad, hajótörést szenvedend. 5 A’ kisértésektől fölöttekép félni, és közeledtökre nyugtalankodni, veszedelmes lehet. A’ kisértés olly ellenség, mellyet szaladással, megvetéssel, és az imádság által kell legyőzni. 6 Valaki eleste után elcsügged, önszeretetét árulja el. ) Barrual a. a. 0. Tom. I, pag. 228.