Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
A' papság' megutáltatása (Stark után)
186 Már 200 év előtt Montaigne Essais-ában, inellyet maga Perron cardinalis Bréviaire de lionétes Gens-nek nevezett , monda : hogy „ámbátor az egyház petites maisons d’ imbecilles-nek tekintetik, mindazáltal meg kelt hagyatnia, nehogy az őrültek íölbősziiljenek,“ és—mégis ennek semmi káros következése nem volt, sem a’ religióra, sem szolgáira. Közelebbről kellett tehát a’papságot megtámadni, és egy hathatós!) rugonyt mozgásba hozni, mellynek a’ víg ötletre és gonosz tréfára mindenkor kész népre különösen hatnia kellett, és ez volt a’ papság’ kinevettetése és gúnyoltatása. „Iparkodjék mindig vig szeszélyben maradni, írja Voltaire d’ Alembertnek, és így az Infame-t fölforgatni. Szolgáltasson nekem naponként csak öt hat elme-szikrát— bon-mots — ’s az őket úgy leüti, hogy a’ fölkelésről elfelejtkeznek. Nevessen szüntelen , szeretett Democritusom ! engem’ is nevetésre indítson, és az okos emberek győ- zendnek.“ Hi ven ragaszkodtak ezen példány-irathoz, és minden alkalommal csípős gúny; bon-mots ’s kaczagások’ özöne árasztatott a’ papságra, nem csak kisebb versezetek- rézmetszetek- , hanem egyedül arra szánt iratokban is. Nem tagadhatni voltak a’ franczia egyházi rendnek egyénei, kiknek erkölcsi viseletűk-, hivatásuk- és rangúkkal ellentétben állott, 's a' bölcseknek elég alapos okot nyújtott őket csípősen, érdemük szerint megbírálni. Föl- lehetett-e tenni, lehetséges volt-e ? hogy olly számos társadalom’ — olly nagy testnek aljas tagjai ne lettek volna? Gondolható volt-e, hogy a’ bölcsek által az egész nemzet’ ’s rangok, megvesztegetése sokakat a’ papság közül is meg ne szálljon? minthogy azonföliil az előkelő családból való papság közül számosán fénypazar, víg-élet, az udvarral való egybekötés, sőt a’ fő ranguakra különben is ráragadó bűn által elferdítetvén, már ők is a’ philosophisinus’ részére megnyerettek, természetesen rangjok’ szokásából, melly- ben születtek, papokká lévén, ki nem vetkeztek. Csudál- liatni-e hogy az udvarnál minden csak kegy- és pártolásokra ment, ’s mindenre csak cselszövények által lehetett
