Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)

Fölvilágosodás- és művelődési törekvények a' középkorban (Kath. Stimmen)

168

és Freydankra a 14. századból. Reineke és a’ niebelungîdal is a’ középkorba tartoznak, valamint Ariosto és Sachs János. A’ romai breviárium’ számos liymnusai, mellyeknek költészeti értéke és jelessége általánosan elismertetik, öszvesen a’ középkorból eredíenek. Azon időt pedig, mellyben akkora tudományos Ízlés összekötve annyi vallásos buzgalom- és lelkesedéssel nyilatkozik, nem lehet amúgy általán sötétnek nevezni, hacsak nem akarunk pártos elvakulásrúl vagy a’ történetben teljes járatlanságról vádoltatni.

Milly magasra emelkedtek a’ művészetek, nevezetesen a’ festészet és építészet az egyházi szakadás előtt, an' nak emlékei még most is szemeink előtt állanak. Leonard de Vinci, Urbino Raphael, Ange'o Mihály , Corregio, leji- deni Lukács, Titian, Dürer Albrecht (szül. 1471. meghalt 1528.) Luther előtt éltek ; a’ nagyszerű székes egyházak Bécs- és Strassburgban, Páris-, Köln- és Prágában, Regensburg-, Ulm- és Freyburgban, Mailand- és Rómában már rég’ álltak, minekelötte Vittenbergából terjesztetett volna azon tan, hogy a’ jó cselekedetek az üdvösséget akadályoztatják- Azon idő, melly ez örökké csodálandó müveket alkotá, kétség kívül mitsem tudott arról, hogy a’ hit egyedül üdvözít: hanem a’ híveket átható vallásos lelkesedés késztető valamint ember-társaik iránt szüntelen tettleges szeretettel viseltetni, úgy Isten’ tiszteletére szánt müvekre rányomni bélyegét ama’ nagyságnak, melly a’ keresztény religióból merített eszmék szerint Istenhez, ’s annak az emberek iránti irgalmasságához illőnek látszott. Ellenben milly kicsinynek ’s e’ tekintetben minden magasztosság nélkülinek jellemzi magát egy későbbi kor.

Ez emlékei a’nagyságnak és fénynek valamint a’ kórházakra 's más jótékony ezélokra tett gazdag alapítványok az akkori idők’ vallásos érzelmeinek elevenségére mutatván elegendőkén’ czáfolják meg a’reformatio előtt általánosan uralkodóvá lett erkölcsi romlottságról! szemrehányást. Jól jegyzi meg a’ protestáns consisíoriumi tanácsos Menzel Adolph történeti-munkájában: Semmi esetre sem lehet olly általánosan’s föltétlenül föltenni erkölcsi romlottságot, in vei a’re-