Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
VII. Pius' fogsága, 's az anyaszentegyház' győzedelmes (Tassoni után)
136 nából kiindul, hová kevéssel előbb visszaparancsoltatott; midőn Roma felé tartana, Firenzuolaban Piacenza mellett magát a’ frigyes sergeknek közepette találta, kiktől is méltóságához illöleg fogadtaték. Mondhatta ö valóban akkor a’ zsoltárnokkal: üldözőim és ellenségeim magok megbotInnak és elesnek *). Mondotta bizonyára mindenki, mihelyt a’ liir elterjedett, csodálkozástól elragadtatva : u'gyönge meggyőzte az erőset, «’ bárány az oroszlányt : mindenütt a’ merre útját vette legnagyobb tiszteletet nyert; a’ népség minden részről hozzája tódul, miszerint hódolatának s sze- retetének fizesse adóját; ’s miután némelly válásokban kevéssé tartózkodott volna, mellyek öt megtartani ohajták, a’ bibornokok’ szabadulását is kieszközlendö, majus’ 24én 1814-ben Romába visszaköltözött. Minő bemenetel ! nem lehet elegendőképen leirni a romai népnek elragadtatását, köz vigságát, örömzaját, uj- jongatásait mélyen tisztelt fejedelme’, legjobb atyja’ ’s pásztora’viszontlátásán. Az utczák elkészitvék, minden részen a’ diadal-kapuk, a’ szent erezek az egész roppant városban zengenek, a’papság, nemesség, romai és ausztriai katonaság elébe sietnek, ’s szüntelen örömkiáltások közt a’ szent atya először szent Péter’ basilicajába, innét a’ qui- rinalba megy, ’s mintegy győzedelmesen lép vissza ugyanazon palotába, honnan öt év előtt fogolyként erőszakosan elvitetett. Három éjjel ünnepélyesen ki vala Róma világítva ; ugyanez történt azután az egész statusban, s a’ kivilágítások és ünnepélyek megírj itatnak. Az elszórt ’s különféle helyekre száműzött bibornokok, püspökök, praelatu- sok, plébánosok, kanonokok ’s más tiszteletre méltó egyházi személyek lassan lassan visszatérnek ; ’s nem kell itt elmellőzni azon nevezetes kürnyiiliuényt, hogy kik Corsi- c.abun tartattak, nem az összeszövetkezett győzelmes fegyverek’ szerencsés lépései’ következtében szabadultak meg, hanem egy önkényes népzendiilés’ alkalmával magoktól a’ *) Zsolt. XXVI.
