Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
Aranyszáju sz. János' értekezése a' felöl, hogy kiki magának árt
21 undorodunk. Sőt mind e’ mellett kéj ektőli tartózkodásunk* elhiresztése után kapkodunk. Legszigorúbb, böjtölés vizen , és kenyéren : de minthogy senki sem dicséri, ’s mindnyájan kenyérrel, ’s vízzel élünk; mint egy nyilvános ’s köz böjtnek sem tartatik. Őrizkedjél emberi közhírecs- kék vadászásától, ne hogy fölcseréld az Istennek megbántá- sát a nép’ dicséretével, a) Ha még, úgymond az Apostol, embereknek tetszeném, Krisztus’ szolgája nem volnék. Tetszeni megszűnt az embereknek, ’s Krisztus szolgájává lön- Jó, és rossz hír között, jobb, és bal kéz felől lépdel Krisztus’ vitézlője; sem a’ dicséret föl nem fújja, sem a’ gyalázat meg nem töri ; nem pöffedez kincsek’ közepette, nem húzza-meg magát szegénysége miatt; a’ víg- ságot, valamint a’ szomorúságot megveti; nappal nem pörzsöli őtet a’ nap, sem éjjel a’ hold. Nem akarom, hogy utczák’ szögletein imádkozzál, nehogy imádságaidnak egyen útját megszakaszsza a’ köznép’ kedvezése. Nem akarom, hogy szélesítsd az Isten’ parancsolataira emlékeztető hártyákat, ’s mutogasd a’ prémeket, és a’ lélekisme- ret’ ellenszegükére fariseusi dölyfosség környezzen. Mennyivel jobb vala, külsőleg nem mutatni ezeket, hanem szívben viselni ; és Istent bírni pártfogóul, nem emberi tekinteteket. Tőle függ az evangélium, tőle a’ törvény, és próféták, az az, a’ szent ’s apostoli tanítmány. Sokkal többet ér mindezeket emlékezetben tartani, mint külsőleg mutogatni. Hű olvasó I érted velem együtt, mit hallgassak-el, ’s miről szóljak inkább alakomban. Annyi szabályok, a’ mennyi nemei a’ dicsőségnek vezéreljenek. Vágyásod tudni, minő ékességeket kíván az Ur? legyen okosságod, igazságod, mértékletességed, ’s lelki erősséged : az ég’ ezen részeibe zárkózzál; ezen négy fogatú szekér ragadjon téged, mint Krisztus’ szekeresét, sebesen a’ czél- hoz. Nincs semmi drágább, e’ gyöngynél, nincs semmi ékesb e’ drága kövek’ különféle szinűségénél. Minden ol«) II. Korinth. 6.
