Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

Az Isteni tiszteletrőll altaljában

hüz visszavezetnék, ’s mintha ezen világ egyelem’ urának birtokán kívül élnének, érzelmük, és cselekedetük’ szabályául azon hajlandóságot veszik, melly bennük uralkodik. Az Istenség iránti ész, és szív hódolalban, a’ belső tiszteletben, csak szükségtelenséget, a’ külső, és nyilvános hódolatokban, a’ szetit szokásokban és vallásos ünnepekben csak gyermekes gyakorlatokat és póri előítéleteket szemlélnek.

Fájdalom ! az istentelenség az ész’, kevélységében ’s a’ szív’ romlottságában mindig egy rejtett, és hatalmas támaszra fog találni. Az ember független akar lenni; és az Isten’ eszméje egy úrra emlékeztet, a’ ki parancsol és engedelmességet kíván : az ember vágyódásainak tetszése szerint kívánna élni, ’s a’ vallás’ tanjai boszoutják, mert azok hajlandóságait korlátozzák. A’ szenvedélyek az isteni tekintet’ féke ellen mindig morognak, ’s mint hajt- hatlanok, és türelmetlenek azt szétszakítani igyekeznek. A’kevélység nem tűr felsőbbet magánál, alig hasonlót magához. A’ zendülés’ azon egy szelleme, melly néha az alattvalót fülsége, a’ fiút atyja, a’ szolgát ura ellen támasztja fül, az embernek Isten elleni zendítője. Ugyan azon okból vannak vallástalan emberek, mint fülzendült alattvalók, és háládatlan gyermekek. Kevélységből tekinti alattomos gyönyörrel ünmagát az ember, a’ minden- ségben csak magát szemléli, minden, sőt az Isten elébe állítja magát, és igy minden istentagadás kevélységgel kezdődik. Ah! milly mélyen kell még is az ember szivében a’ vallás, és erkölcs’ tanjainak gyökerezve lenniük, hogy lerontására egyesült szenvedélyeknek ellenállhattak. Mi sem bizonyítja talán jobban hatalmok- és szükségüket, mint az istentelenek’ csekély száma, melly azokat csak egyenkint merte ostromolni.

Úgy látszik először, hogy az istentelenséget a’ nép’ legaljában kellene keresni. Azok, kik a’ nap’ és hőség’ terhét érezik, kik csak izzadságok, és könyeseppjeiktől ’ áztatott kenyeret esznek, látszatnak egyedül kÍ3Írtetve