Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

Aranyszáju sz. János' értekezése a' felöl, hogy kiki magának árt

48 is, midőn ca dr ci fclclnák (iCin azultaóg O ï*ï*ô felel­nünk — a’ mi Urunk Istenünk, " kiben bízunk megment­het bennünket az égő tűzből, kiszabadíthat kezeidből ki­rály„istenidet tehát nem tiszteljük,’s az arany bálványt, mellyel állítattál, nem imádjuk“ már ezen feleletüknél fogva fonattak számukra a’ borostyánok, már ekkor győ­zelmeseknek kiáltom ; ’s valóban el is nyerték a’ koszorút, mert Istenbeni erős hitüket nem csak szóval, de tettleg is megmutatták. Ha megkémélték testüket a’ lángok , ’s biztos menedékül szolgáltak emésztő tulajdonikról meg­felejtkezvén; ha enyhítő forrássá lön a’ tűzhely: bizo­nyára csak az Isten’ rendit ívüli közbenjárása által történ­hetett meg; mihelyt tehát tüzelt közé jutottak bajvívóink, már azonnal el is nyerék a’ győzelmet, már ünepelték, már fejükre is tétetett a’ borostyán, már mind égen mind földön dicsőítettek , szóval már telve volt győzelmük. Mit hozhatsz tehát elő ? számkiűzettél, hazádból ki­verettél? im ezek is; pogányolt foglya lettél? ezekkel is ez történt; nincs ki szolgáljon? ezeknek sem volt; nincs ki serkentsen, ki tanítson? ugyan ezeknek volt-e? meg- kötöztettél; megveret ettél? im ezek is mind e’ kínokon átestek ’s dicsőbbek tértek vissza mindenikéből, jelesbek­ké lettek, menyei jutalmat nyertek érettük. A’ zsidók­nak oltáruk, templomuk, szekrényük, kerubinaik, is­teni tiszteletük, reggeli ’s estvéli áldozásaik voltak, — mindaz élő, mind már elhalt próféták’beszédjeiket, taní­tásaikat szüntelen hallották ; az egyptomi ’s pusztai csu­dák naponként beszéltettek el, naponként emlékeztettek a’ sok jótéteményekre, mellyeket az Istentől nyertek, mert ezek az ajtók’ küszöbére is fölírattak ; megáldaltak sok­féle adományokkal, mert az Isten rendkívüli gondukat viselte: és mind ezek sem használtak, inkább vesztüket szerzék, bálványokat imádván a’templomokban, gyermei- keiket öldösvéna’ fák alatt, ’smás utálatos áldozatokat té­a) Dán. 3. 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom