Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
Aranyszáju sz. János' értekezése a' felöl, hogy kiki magának árt
36 okból betegek, de mindennapi esetekről szólok) ’s érzékeik egészek: hogy ezek boldog könyűséggel haladnak az élet’ pályáján : hogy ellenben a’ mérlékletleneké a’ sok szükségtelen nedvek által megromlott, ’s viaszként megpuhult : hogy ezek minden nyavalyának vannak kitéve; mert a’ köszvény, a’ reszketés, kora vénség, főfájás, taghalás, gyomor-romlás, étvágy’ hiánya legköny- nyebben jő reájok , ’s így minduntalan orvosokra-, ’s gyógyszerekre szorulnak. Ezek-e azon gyönyörűségek, mellyek fűszeres étkek, ’s válogatott italokból erednek? ki nevezheti ezeket gyönyörűségnek, ha tudja, mi légyen a’ gyönyörűség? csak akkor érzünk valódi gyönyört, ha a’ megkívánt tárgyban részesülhetünk; mert ha részesülünk is valami ételben, de ha nem kívántuk azt meg, oda akkor a’ gyönyör; egy betegnek bármi teljes kellemű ’s jó Ízű étket adjunk is elejébe, még is csak undorral ízleli azt, csak kedvetlenül nézi, miért ? mert azt meg nem kívánta ; tehát az ízlelés, ’s valami étekbeni részesűlhetés csak akkor szerez gyönyört, ha amaz étket megkívántuk: ’s így nem az étel vagy ital magában, hanem az abban részesülő’ megkivánása, vágya szerzi a’ gyönyört. Jól szólott tehát a’bölcs, jól tudván a’ gyönyörűségek’ miben létüket imigyen: a) ,,a’ megelégedett lélek megjádzodja a’ lépes mézet, az éhező pedig a’ keserűt is édes gyanánt veszi“ mert azt bizonyítja: hogy a’ gyönyörűség nem az élekben, hanem az evő’ étvágyában áll. Nem különben a’ zsoltáros király az egyptomi pusztán történt csudákról szólván a’ többi közt azt mondja : b) ,,a’ sziklák’ mézéből etette őket“ itt nem azt akarja mondani hogy a’ sziklákból méz folyt, hanem hogy az utazás ’s munkák’ terheitől bádgyadt nép forró vágygyal rohant az enyhítő forrás’ vizeihez ’s igy nagy szomjukat csillapítván, méz- édességű volt a’ viz’ íze; méznek nevezi tehát a’ vizet, a) Péld. 27 , 7. í) Zsol. 30, 17.
