Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
Aranyszáju sz. János' értekezése a' felöl, hogy kiki magának árt
26 ezáfoljara , ’s alaptalanoknak mutassam ; melly értekezés, mint már föllebb említém bár kényelmesnek , 's rendkívülinek látszik is de hasznos, igazságos, ’s figyelő, és szófogadó olvasóimra nézve épületes is ; ugyan, is azt fogja bizonyítni: hogy csak az veszt, ki ön magának árt. 2. Beszédünk nagyobb felvilágosításáért vizsgáljuk meg: mi a’ kar ’s minemii tárgyakhoz van kötve, ’s végre mi az erény, mi csökkentheti azt, ’s mi látszik csak csökkenteni; — mivel pedig minden beszéd példa által töké- lesül, azúl legyen előhozva hogy semmi sincs mentve a’ sérelem ellen ; a’ vasat rozsda sértegeti, a’ gyapjat moly, a’ nyájat farkas; a’ bor megromlottával annak ereje is elenyész ’s kivirágzik ; a’ méz, elvesztvén trrmészeti édességét keserű lévvé válik; gabonának a’ konkoly, ’s szárazság árt, gyümölcsnek a’ rothadás ; szőlő levélnek pedig ’s vinyegének a’ sáskák’ kártékony seregeik ; a’ fák’ egyéb nemeinek a’hernyók; az oktalan állatoknak különféle nyavalyák, ’s végre, hogy beszédemet annyi példa, előhordásával ne szaporítsam, saját testünket láz, tagelhalás , ’s számtalan egyéb baj sérti. Valamint tehát van, mi sértse amazok’ épségeiket: úgy lássuk mi sértheti az embert, mi csökkentheti erényét? A’ pórság sok félekép véli azt megsértetni; ellenkező véleményeket fölhoz ni szükség, hogy azokat megczáfolván, ’s alaptalanságukat megmutatván, annál világosabban tüntessem azon igazságot, hogy: ha ön magunkat nem sértjük, senki sem sérthet. A’ bal előítéletekben megrögzött község közül emez a’ szegénységet, amaz a’ testi nyavalyákat, más a’ halált véli ártani az embernek, ’s ezekről panaszkodik, ezeket siratja szüntelen; pállja, sajnálgatja az ezekkel küzdőket, ’s igy sóhajt: szegények! mit nem kellett szenvedniük!? — egy csapásra minden javaiktól megfosztattak ! ! „vagy pedig: milly súlyos betegségbe esett, gyógyászai lemondtak jobbúlása’ minden reményéről!,, ez ismét a’ börtön’ lakóit, az a’ számkivetetteket, ’s hazaüzötteket; emez a’ rabszolgákat, amaz a’ foglyokat szánja, más a’
