Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
Klimo Pécsi püspök' élete
334 rostyányozhatná. ‘— De még ezzel a’ tudós Pápa nem vélte illőleg jutalmazottnak Klimót, hanem dicső-emlékű M: Thereziánk a) kérelmes kivánatára, mind őt’, mind pedig utódjait is érseki méltóság, diszjeleivel — pallium archiépiscopale — fölruházá 175 4 august. 29. — Klí- mónak volt tehát föntartva e’ diszjelek, visszaezközlése, mellyekért négy Eldó'dei sikeretlenül fáradoztak. 5) Ugyan is az érseki előjogokkal — praerogativae — fölruházá’ már a’ tizenkeLtedik század fogytán III. Incze Pápa a’ feledhetlen Galanust érdemeinek jutalmául, és pedig állítólagosán c) utódjaira is kiterjeszthetőleg, de köz- etlen utódjai nem sürgetvén azokban való mege— rö3Ítetésőket, később — Pécs’ környékének a’ zsarnoki török hatalomtól való fölmentése után következő pécsi püspökök minden fáradozásaik’ daczára sem nyerhetlék- vis3za többé ezeket. Klímó azonban M. Therezia’ ajánló a) Láscl M. Therrzia’ Ö Szentségéhez irt levelét Kollernél. Hist. Ep. Quínq. Tora. VII. p. 263. b) Noha Gróf Berény eldődét csupán csak közben jött halála gátolta ezek visszaeszközlésében ; mert XIV. Benedek kéréseinek már óhajtott sikert Ígért. Lásd Koller Hist. Ep. 2. Tom. VII. p. 258; Schematismus Diaec. Quinque - Ecclesiensis pro Anno 1837. p. 32. c) Ugyan is f. Koller H. E. 2. Tora. VII. p. 237. et seq. erős gyámokokkal támogatja azon véleményt, hogy t. f. csak Calanus részesítetek az érseki előjogokban, ’s nem egyszersmind Útód- jai is. Azonban XIV. Benedek — ez érseki előjogokat tárgyazó Bullájában ezeket olvashatni : „Cura itaque Ecclesia Quinqueecclesiensis —------— hac — pallii — olim praerogativa — — — — gavisa fuisse, dignoscatur, ut illius Episcopus ex Romani Pontificis concessione Pallio uteretur : — — — — et licet aliquorum opinione eorum probabilior sententia videatur, qui indultum huiusmodi tunc existenti Episcopo duntaxat, non autem illius successoribus quoque tributum fuisse putant; quum tamen maior Canonistarum , aliorumque scriptorum numerus , privilegium ipsum Ecclesiae Quinque »ecclesiensis, eius- que Episcopis pro tempore existentibus coneessum , nec nisi ob lacrymabiles eiusdem Ecclesiae vicissitudines , quae sub gravissimo Turearum iugo diu oppressa iacuit, amissum fuisse arbitrentur ; etc. etc. Vide Koller H. E. 2. Tom. Vil. p. 267. — Illyés M. Th. Ö Szentségéhez írt levelének foglalatja is. Lásd Koller H. E. Q. Tom. VII. p. 263.