Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
Ugyan annak Nepotiánhoz irt Levele a' papok' életéről
11 mitől téged ’s a’ szent férfiakat féltenélek: de mivel minden eltökélett szándékban, minden élet-szakban, ’s nemben, jók is, roszak is találhatók; ’s a’ roszak’bűnhö- dése dicsőítése a’ jóknak. Pirulás mondani: bálványozok, mimusok, kocsisok, és hölgyek kapnak örökségeket; csupán a’ klerikusoknak, és szerzeteseknek tilalmaztatik ez törvény által ; tilalmaztatik pedig nem üldöző, hanem keresztény fejedelmektől. Nem panaszolkodom a’ törvény ellen, de fáj nekem, miokból érdemiettük ezen törvényt. Jó az égető-vas, de hol sérvem, hogy szükségem legyen égetővasra? — Bölcs, és szigorú a’ törvény’ tilalma, még is igy sem zaboláztatik a’ fösvénység- Hitbe helyezett örök hagyományok által kijátszodjuk a’ törvényeket, és mintha nyomosabbak lennének a’ császárok’, mint Krisztus’ parancsolatjai reszketünk a’ törvények előtt, és az evangéliumokat megvetjük. Bírjon örökséggel, de legyen anyja-fiainak az az nyájának a’ szentegyház, melly őket nemzé, tápláld, ’s legelteté. Minek állítjuk magunkat anya, ’s gyermek közé ? Püspök’ dicsősége gondoskodni a’ szük- ség-elnyomta szegényekről. Pap’ becstelensége tulajdon gazdagsága után lenni. Ki szegényházban, ’s pór kunyhóban születtem, ki kölessel, ’s házi kenyérrel alig csila- píthatám-le korgó hasamat ; most zsemleliszttől, ’s méztől undorodom. Ismerem a’ halak’ nemeit, és neveit: tudom, mellyik tenger-parton szedték a’ csigát: madarak’ ízleléséből megkülönböztetem a’ tartományokat, és étitek’ ritkaságában, ’s legújabb pazarlásokban gyönyörködöm. Továbbá hír szállong némellyekről, hogy illetlenül járnak-el aggastyánoknak, ’s gyermekeden öregasszonyoknak teendő szolgálatokban : önmagok nyújt ják- át a’ vizelő edényt, őrködnek az ágynál, tulajdon ke- zökbe fogják-föl a’ gyomor’ genyedését, ’s tüdő’ turháit; rettegnek az orvos’ megjöttére, remegő ajkakkal tudakozzák tőle valljon jobban vannak-e? ’s ha kevéssé elevenebb az öreg, veszedelemben forognak, ’s színlelt örömmel gyötrődik belsőleg a’ fukar lélek : mert félnek, ne-