Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
Ugyan annak Nepotiánhoz irt Levele a' papok' életéről
11 elások’ viragocskáit, édesgető szavakat, ’s minden szakasz’ végzetével valami velős,’s rövid befejezéseket, mel- lyek a’ hallgatókat tapsra ’s kiáltozásokra serkentsék. Egyedül a’ bölcseség ölelj én-át, és Abisagunk, ki soha nem vénül, nyugodjék keblemen. Szeplőtlen az ’s mindenkor szűz, és valamint Mária, minthogy mindennap nemz,’s mindig szül, meg ífem vesztegettetett. Ezért, úgy vélem, monda az Apostol: ,,lélekben buzgók“ ’s az evan- geliomban hirdeti az úr : hogy a’ világ’ végezetén, midőn Zacharias próféta szerint bolond pásztor támadand a’ bölcseség’ megcsökkenésével soknak szeretete meghűl. Halljad tehát, mint szent Cyprian mondja, nem ékes, hanem nyomos szavaimat. Halljad hivattatásunkra testvéredet, agg korára nézve atyádat, ki téged a’hit’ bölcsőjétől vezéreljen a’ kor’ tökéletességéig, és szakaszonként meghatározván az élet’ szabályait benned a’ többit oktassa. Tudom ugyan, hogy nagybátyádtól, áldolt He- liodortól, ki most Krisztus’ főpapja, tanultál, ’s tanulsz is mindennap mindent, a’ mi szent; és hogy életének zsinórmértéke neked erények’ példájául szolgál. De a’ mienket is, bár minők legyenek azok, fogadd-el, ’s ezen fűzetkét csatold az övéhez, hogy igy, midőn az téged szerzetes életre oktat, ez tanítson papi tökélyre. Klerikus tehát, ki Krisztus’ Szentegyházának szolgál, feszegesse először nevezetét, ’s megfejtvén nevének jelentését , iparkodjék azzá lenni, a’ minek mondatik : mert ba xlijgoa görögül, nyelvünkben sorsot tesz: azért hívatnak klerikusoknak, mivel vagy az Úr’ sorsosai vagy önmaga az Úr sorsa, az az része a’ klerikusoknak. A’ ki pedig vagy ön maga része az Úrnak, vagy az Úr neki része; annak úgy kell viselnie magát, hogy mind ő bírja az Urat mind pedig birassék az Úrtól, aj Ki az Urat bírja, és a’ prófétával mondja : „Részem az Úr semmije sem lehet az Úron kívül,- hogy ha más valamije van az aj Zsolt. 15.
