Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)
A' természeti religio' fogyatkozásai
272 parancsol.“ a). Végre, ámbár nagyobb részint a’ népszerű mondák’ hijjába valóságukat általlattálc is, azonban azok’ hathatós megtámadására, se kedvük, se bátorságuk nem volt; majd azon téteményes elvből, hogy s ok igaz van, mit a’ közönségnek tudni nem lenne hasznos, ’s azért jobbnak vélték eltűrni, hogy a’ Városok a’ religio dolgaiba csalatkozzanak— majd pedig félelemből, mivel nem akarták Socratessel a’ méreg’ poharát meginni, vagy Ana- xagorással, számkivettetni. XI. Mint vezették a’ philosophok a’ magára hagyott emberiséget ntósó czélja felé, eleven kép-ábrázolatban terjeszti élőnkbe Barthélémy, midőn az első okok felől beszélgető Kallius Ceres fő-papjának a’ következendő bevezetést adja szájába, b) Azt álmodtam, úgy mond, hogy hirtelen egy nagy útra minden nemű, korit, és állapotú személyek’ töméntelen nagy csoportja közé vettettem, sebes léptekkel menénk szem bekötve, némellyek közülünk örömükbe kiáltoztak, a’ nagyobb részt banát és unalom terhelte, nem tudtam, honnan jövök, Ó3 hova megyek. Kérdém a’ körülem lévőktől: mi sem tudjuk mint te, megyünk azok után, kik előttünk mennek, ’s azok előtt, kik utánunk jönnek. Mit használ a’ te kérdezőskö- désed? emberek nyomnak minket,’s mi is nyomjuk őket rendre, az istenek kárhoztatnak minket ezen ut’ megtételére, mi teljesítjük rendeléseiket f a’ nélkül, hogy igen nagy részt vénnénk haszontalan öröméből, vagy bánatjá- ból ezen sokaságnak- — Vitetni’ engedém magam az özön által, midőn egy szózatot hallék azt kialtáni : Itt van a’ világosság’ és igazság’ útja „Fölindulva követem azt. Egy ember kézen fogott, levette a’ kötőt szememről cs .a) Inst. Div. L. 3. C. 17. fy) Az If. An. Utaz. Gör. Ország 3. R. 31. Czik.
