Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

Sz. Hieronymus' rövid életrajza*

tag, irtózatos magány minden részről borzalmat lehelé- nek-rá, soha sem ásítozna Róma’kéjei után; sőt a’ vadonban örömmel zengedező Angyalok’ seregétől kör- nyeztetni vélte magát. Később Paulinus Antioch’ püspökétől áldozó pappá szenteltetett, azonban egyházi testületbe soha sem szegődött.

Jóllehet elhatározta állandó megmaradását a’ pusztában ; de a’ keresztényi ügy úgy hozván magával, hogy Krisztusnak illy dicső bajnoka világ’ színére lépne-föl ; és a' szent írás’ szavai szerint illő is, hogy a’ fényesen lobogó gyértya ne véka alá fejtessék, hanem a’ gyértyatar- tóra tétessék mindenhová világosságot terjesztendő: en- jiek következésében Rómába idéztetett Damasus pápának levél-írásban, ’s más egyházi foglalatosságokban segédkéz’ nyujthatása végett. Csak hamar sebes szárnyakra kelt Hieronymus’ dicsőséggel telt hire oily annyira, hogy Da- masus’ elhunytéval egy szívvel, ’s lélekkel legméltóbb követőjének kiáltatnék a’ szent széliben. De e’ szent Férfiú’ mindenki’ ajkain magasztalt érdemei korántsem valá- nák hiányával az undok irigységnek, nem de elkerülhetetlen ott az árnyék, hol fényességét szórja a’ világosság? — Harapódzott a’ fondorkadás, tőx-öket hányt a’ ravaszság ellene. Úgy is tetszet Krisztusnak —, hogy a’ dicsőségesen vitézkedőnek annyi fergetegektől dúlatott erénye annál világosabban kitündőklenék, ’s tüzet kiállt aranyként a’ sok üldözések alatt elszilárdúlva, jó ’s rósz hir között büszkén lépdelne a’ halhatatlanság’ babérkoszorúja után. Fölvértezve tehát Krisztusnak, leinek élt, és halt, szent malasztjával, írígyeit, ’s rágalmazóit nyugodt lélekkel tekintette, és azoknak halálosan sebző fu- lánkjai közt meggyőzhetetlen kebellel, ’s megtörhetetlen állhatatossággal állott azon kemény sziklaként, mel- lyet az árvíznek dúló hullámjai meg nem rendíthetnek. Mindazáltal nehogy az illendőség határait is már túlhaladt fondor, és rágalom tovább terjengene ; odahagyta Rómát, ’s Palaestinába visszatért. Betlehem’ térén épí5