Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

Ismertetése a' nevezetesebb religiói néptévelygéseknek (Linczi havi irat után)

486

Mások megjelennek ugyan a' keresztény tanításon, de azt vélik, hogy csupa jelenléttel ’s hallgatással már mindent megtettek, a’ nélkül, hogy a’ beszélővel együtt gondolkodnának ’s a’ tanításokat magukra alkalmaznák. Innen többnyire csak a’ külsőt tekintik, a’ beszéd’ ékét, a’ szép előadást, hangos szót ’s a’ t. ; — ’s e’ szerint aztán szépnek mondják a’ beszédet, bárha mit sem mondhatnának belőle. Legjobban jegyzik még is azt, meg mi más embereket, nem őket látszik érdekelni, mivel ezekre, vagy amazokra gondolván, hízelegnek önszeretetöknek az által, hogy ők nem ollyanok, mint más emberek. — Kilátszik innen, milly szükséges gyakrabban beszélni a’ módról is, mint kell haszonnal hallgatni az egyházi beszédet, ’s abban kerülendő hibákról.

Nem kell minden*, mit a’ papok mondanak egyházi beszédeikben, olly szorosan venni, mondják némellyek, nekik kötelességeknél fogva kell így beszélni; magok sem veszik azt olly komolyan ’s nem is követik; láthátni gyakran nem épen rósz indulatú embereket tréfát űzni az egyházi beszéd’ szavaiból, ’s víg alkalmazásokat tenni. Magából is kitetszik, milly kártékony e’ gondolkodás mód ’s mint gátolja az Isten’ igéjének gyümölcsét. Csak a’ lelki pásztorok maguk ne adnának erre alkalmat, egyházi beszédeikben elkövetett, ’s hallgatóiknak szembetűnő hibáik nagyítás ’s az igazságtóli eltávozás, egyházi beszédükkel ellenkező közönséges beszéd ’s cselekvésük’ módja által. Ugyekezzék inkább szorgalmatos kidolgozás, szép előadás ’s főleg tanításaival összehangzó erkölcsös élete által mindenkit meggyőzni arról, hogy mind az, mit tanít , valóban szívéből ömlik.

I

Ha a’ keresztény tanítást még mindig csak igen kevés fölnőttek látogatják, ennek bizonyosan nem csekély oka ez előbbi szokásbeli következő azon előítélet, bogy csak gyermekeknek való, ’s a’ közönséges nevezet „gyer- mektanítás.“ — Már régtől fogva van azon rendeletünk , hogy valódikig fölnőtteknek tartassék , kik igen is gyak—