Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

Ismertetése a' nevezetesebb religiói néptévelygéseknek (Linczi havi irat után)

173

kan az önkényü testi sanyargatásokat, mellyek ez erkölcsnek csupán csak eseti eszközei, erénynek, következőleg az Istennél kedves ’s érdemes tetteknek tartják; sőt gyakran az indulatok’ szükséges megzabolázását igy mintegy kiakarják pótolni.

A’ keresztény religio nem tiltja átalában az érzéki örömeket, gyönyörködtetéseket, hanem csak azt akarja, hogy azokat mérsékelve, vigyázva, őrizkedve ízleljük, ’s csak mint ereink’ enyhítő eszközeit használjuk. Amaz asketai irományok’ képtelen elvei szerint ezeket átalában meg kellene vetni, mint a’ mellyek a’ keresztényi komolysággal, szelídséggel, bűnbánáss.al ellenkeznek; továbbá azon elvek szerint az a’ legerkölcsösebb ’s legérdemesebb Isten’ tetszésére ’s jutalmára, ki azokat soha sem ízleli.

Ama képtelen ismeretek szerint nem különben a’ föl* di javak’ megvetésének ön magában vagyon érdeme, holott az minden becsét ’s érdemét azon jó tettektől kölcsönözi, mellyeknek véghezvitelökre eszközül szolgált; azután a’ keresztény religio’ törvényei is csak oda irányoznak, hogy a’ földi javakat lelkiismeretesen keressük, ’s használjuk, szívünket azokhoz ne bilincseljük, azokkal mint Istentől nyújtott eszközzökkel éljünk, ’s annyi jót tegyünk, a’ mennyit tenni tőlünk kitelik.

Az egészségre való fölvigyázás kivált a’ falusi népnél csak szabad tetszéséinek tartatik, nem pedig valóságos lelkiismeretes kötelességnek. Tapasztalásból tudjuk, hogy az egészséget megrontani, gyógyszereket nem használni, távol sem tartja véteknek a’ falusi nép ; azt szokta mondani: „mi gondja az másnak, én csak magamnak ártok, ha megbetegszem, majd ismét fölgyógyulok.“ Valóban szükséges ezenkötelességről oktatást adni. Ezen oktatásnak egészen más irányzatúnak kell lennie, hogy t. i. egészségünk’ föntartása azért kötelességünk, mivel az egészség Teremtőnk’ adománya, mivel az szükséges kötelességeink’ teljesítésére, ’s a’ jónak, mívelésére. — Ellenkező elvek-