Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

Ismertetése a' nevezetesebb religiói néptévelygéseknek (Linczi havi irat után)

Istent is esak ollyannakképzelik, miilyennek az embert; továbbá okot adnak erre a’ sz. írásnak némelly roszúl értett helyei, bizonyos szólásmódok, mellyeket az egyházi beszédekben hallhatni, vagy könyvekben olvashatni. Ennek az a’ következése, hogy az, kit ezen gondolkozásmód megjátszott, többet tart az imádságra, mint az életnek megjobbulására; hogy fiúi bizodalmát csak úgy helyezi az Istennek végetlen atyai szeretetébe, ha meg van győződve, hogy Istentől segedelmet nyerni nem nagy munkába kerül, és hogy isteni végzésein meg nem nyugszik, ha imádsága sükeretlen. 2) Sokan azt tartják, hogy szó kiejtés nélkül nem is lehet imádkozni ; a’ beteg, ki súlyos nyavalája miatt már alig szólhat, azon panaszkodik, hogy ő már nem imádkozhatik ; ha egy gyermek keresztet tud magára vetni ’s a’ „Miatyánkot“ elmondani, már azt hirlelik felőle : hogy a’ gyermek már imádkozik. Innen származik, hogy az imádság mivoltát ’s becsét a’ szavakban helyezik, hogy egy jó, vagy legalább a’községnél becsben lévő imádságot az Istennél kedvesnek ’s sükeres- nek tartanak, bár minden részvét ’s buzgóság nélkül da- ráltassék is el ; innen származik, hogy az ajkakon lepör- gő imádságokkal, bár szívok azokban semmi részt sem vesz, teljesen megelégesznek, jólehet a’ sz. írás az illy imádságokat kárhoztatja. 3) Sokan vágynak kik, valahányszor imádkoznak, mindig csak könyörögnek ’s leginkább földi javaikért könyörögnek az Istennek, imádságuknak rugója közönségesen csak az önszzretet, csak akkor fordulnak az Istenhez, midőn szükségök van rá, míg jól folynak dolgaik, elfeledkeznek róla; a’ dicséret ’s hálaömledező, a’ töredelmes, a’ lelkijavakért, és a’ felebarátért való imádság ritka, fölötte ritka azon imádságokhoz képest, mellyek a’ fóldijavakat, egészséget, ’s dolgaik’ óhajtott sükerességét tárgyazzák. Az Úr’ imádsága , mellynek tárgya csak egyedül lelkijavak, kivévén egy kérést, mellyel mindennapi kenyerünkért esedezünk, többnyire csak a’ múlandó javak’ elnyeréséért zeng-le