Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 5. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1838)

Előszó

VIX végzetek ellen szitkozódó ’s a’ gondviselés’ hibázta- tására elég vakmerőséggel biró embereket. Arany- szájú sz. János hasonlíthatlan ékes szobással mutatja- meg, hogy nincs okunk panaszkodni, ön magunk va­gyunk többnyire boldogságunk ’s szerencsénk’ meg- rontóji. Mit tehet arról valaki — úgymond a’ többi közt egy helyen — ha házunkat elvitte az árvíz, mi­dőn azt magunk a’ fövényre építettük? kiki magá­nak árt, nagy ’s nevezetes szententzia ! — Sz. Leo pápa’ a’ chalcedoni zsinathoz irt levelére nézve pedig — van-e valaki, hacsak egy kicsit jártas is az egyházi történet írásban, a’ ki arról valamit nem hallott volna ? Ez azon hires levél, mellynek az említett zsinatban történt fölolvastatása után vala- ménnyi jelen volt Atyák köz hangon fölkiáltottak : „Ez az atyáink’ hite ! ez az apostolok’ hite ! mind­nyájan így hiszünk, az orthodoxusak így hisznek, Péter Leó által beszélt, így éreznek a’ Katholiku- soku *) De elég a’ Sz. Atyákról, munkáikat csak az nem becsüli, a’ ki a’ valódi nagyhoz, fellengzőhöz, széphez nem ért, vagy a’ közönségesnél még föllebb nem emelkedett, olvasd végig k. olvasó ’s hozz az­után magad a’ dologról Ítéletet. Az újabb Littera túrából az ismeretes Frayssi- nous Hermopolisi Püspök’ „Défense du Christianis­me“ czímü Munkájából három darabot, ’s egy neve­zetes értekezést közlünk a’ linczi havi iratból ,,a’ re- ligioi néptévelygésekről. “ Ez utóbbit főkép azért, ) Lásd actfa Concilior, ac hpisí. Decr. ad Consfif. summorum Pou íif. Toni. 2. Parisiis ex Typoax. R e «•in 1714. p. 30fí.

Next

/
Oldalképek
Tartalom