Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Első Rész. Fordítások
73 legkisebb moraj megijesztő a’ szüzet; hol vannak a’ seregek, villámok, és veszélyek, mellyek az anyát elhalványíthatják? ez előtt ezen asszonynak gyöngéd ételre, puha ágyra szüksége volt; a’ szellő legkisebb lehellete ártalmas vala; most sovány kenyér, maroknyi szalma, esők és szelek nem ártanak, meddig emlőjében egy csepp teje gyermekét táplálni, és rongyai köztt egy darab vászna vagyon őt bele tekergethetni. így lévén minden, nagyon megátalkodottaknak kellene lennünk, azon részhez nem térni, hol nem csak az ész legszámosb bizonyítványait leli, hanem honnan az erköl- csiség, szerencse, remény, maga az ösztön, ’s a’ lélek’ minden vágyódásai természet szerint fakadnak; ha olly igaz volna, mint nem, hogy az ész’ mérlege egyensulyú az Isten és istentagadás köztt, még is bizonyos, hogy nagyon hajolna az első részére : eszének felén kívül az ember az Isten-lét’ serpenyőjét szive’ egész súlyával nehezíti. Egészen megleszünk győződve ezen igazságról, ha megvizsgáljuk a’ módot, mellyet az istentagadás és Religio bizonyítványaikban követnek. A’ religió csak általános bizonyítványokat használ; csak a’ menny’ parancsolatjairól, ’s a’ mindenség’ változ- hatlan törvényeiről ítél ; csak a’ természet’ kellemeit, az állatok varázs ösztöneit, és az emberekkel való szép ősz- hangzásukat látja. Az istentagadás csak utálatos kivételekkel foglalatoskodik; csak rendetlenségeket, tisztátalan mocsárokat, vol- kánokat, ’s ártó vadakat lát ; és mintha sárba akarna rejtőzni, a’ mászó és csúszó férgekhez fordúl, hogy az Isten ellen bizonyítványul szolgáljanak. A’ religio csak az ember nagyságáról és szépségéről értekezik. Az istentagadás csak bélpoklossággal és dögvészszel ajánlkozik.
