Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Első Rész. Fordítások

68

Ha valamit nagyobb vagy kisebb haszna szerint kell becsülnünk, az istentagadás igen megvetendő leszen, mert senkinek sem hasznos.

Fussuk-át az emberi életet; kezdjük a’szegényeken, és szerencsétleneken, minthogy ők teszik a’ többséget a' földön. És valóban, számlálhatlan nyomorú családok! hasznos-e nektek az istentagadás? Feleljetek! mi, egy szó sem, egygyetlen szó sem hallható ? A’ reménynek szózatit hallom, hallok Istenhez emelkedő fohászokat! Ti hiszlek. Térjünk a’ boldogsághoz.

A’ mint látszik a’ szerencsés embernek nincs semmi érdeke istentagadóvá lenni, olly édes neki álmodni, hogy napjai ez életen túl is tartanak. Milly kétségbeeséssel hagyná itt a’ világot, ha a’ boldogságtól örök- kénti elválasztását hinné. Hiába halmozódnának fejére a’ század’ javai, semmiségét csak irtózatosbbá tennék. A’ gazdag is bizonyos lehet, hogy a’ religió gyönyörjeit nagyobbítandja, kimondhatlan szelídséget vegyítve közükbe ; szíve nem fog megkeményíilni, az élvezet által nem fásúland-el, mi a’ hoszszú boldogságnak kikerülhet- len szirte, a’ religió clmellőzi a’ lélek’ szárazságát, ’s ez a’ szent olajnak czélja, melylyel a’ kereszténység a’ királyságot, ifjúságot, ’s a’ halált fölkeni, meddőségüket gátlandó.

A’ harczoló csatába indúl, ’s e’ dicsőségnek gyermeke istentagadó lenne? A’ ki végeden életet keres, meg- egyezend-e vesztén? Jelenjetek-meg dörgő, föllegteken ti hazának számtalan katonái, ősi dandárok! Francz ország’ hires katonái, és most ég’ katonái jelenjetek-meg! Mondjátok korunk’ bajnokinak, bogy a’ bátor nem egészen a’ sír’ martaléka, ’s hogy halála után valami több marad-fól, hiú hírénél.

A’ régiségnek minden nagy bajnoki nevezetesek voltak vallásosságukról. Epaminondás hazájának szabadi- tója, legvallásosabb embernek tartatott, Xenophon, ezen bölcs harczos, az ajtatoság’ példája volt, Sándor a’ hódi-