Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Első Rész. Fordítások
41 »gen sok, minekünk vétek, reájok nézve nem lehet az, hogy a’ mi nagy hibáink, nálok csak csekélyek lehetnek. És ha némelly esetekben egy kereszténynél nem kételkednénk, még is sokra volna szükséges egy vad embernél ugyan azon hibát, azok’ osztálya közé számítani, mellyeket a’ Theologusok halálosoknak neveznek. Sokszor nagy zavarba hozó kérdés közöttünk, hol a’ hibák’ anyagi (matérielle) áthágása ugyan egy, a’ bűn még is nagyon különböző lehet; a’ tudatlan a’ tanultnál, az egyes keresztény az óltár’ szolgájánál menthetőbb lehet: így a’ hitlenek’ cselekedeteire különbség nélkül alkalmazni akarni azon szabályokat, mellyek szerint az erköl- csiségről Ítélünk, képtelen szigorúság volna. Megjegyzem másodszor, ’s ezen észrevétel az elsőnek következése : hogy az Isten’ Ítéletekor azokkal, kik a’ kereszténység’ világoságától megfosztvák, sokkal kisebb szigorúsággal fog bánni, és hogy az Evageliom szerint sem fognak ítéltetni, ha az nekik hirdetve nem volt. Mindnyáján jól ismeritek a’ nevezetes Bourdalouet, ki termékeny eszéhez, eredeti egyszerűségéhez, a’ szent Írás hirdetésében még sokkal érdemesbet, a’ religió minden részeinek kimerített tudományát csatolta. Voltak lángeszűbb, fényesb képzeletű, és bővebb tudómányú emberek; de soha sem szólt egy iró is a’ hitfökről, és erkölcsiségről nála nagyobb pontossággal: mit sem hajtott ő a’ szónoki tiílságoskodásra, nála minden lényeges, minden igazság. Halljuk azt, mit egy az utolsó ítéletről tartott beszédében mond 1) „Egy igazságot kell keresztények! jól bevésni keblünkbe — ’s a’ gondolat nem enyim hanem szent Jeromosé — mellyre talán soha sem fordítottunk elegen- dőleg szükséges mélytánylást ; hogy az Isten’ ítéletében végetlen különbség lesz egy pogány között, ki a’ keresztény hitetnem ismeri, és egy keresztény közt, ki azt ismerve, belsőleg megtagadta, és hogy az Isten igazságágá1) I. Avent : sermon pour le I. dimanche premier point,
