Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

226

Istenben élő sz. Pál, ki 113 esztendőt hordoza vállain,— Antalt az istenes férfit: „mit csinál, az emberi nemzet, vannak-e még a’ világon bálványimádók ?“ — Itt panaszlá sz. Antal, ki egész éjeleket imádságban virrasztóit — hogy a’ főikelő nap teremtett világával, a’ sz. Léleknek nem teremtett világát belsőjében megzavarja. — Itt, monda a’ nagy sz. Bernárd ,,többet tanulok a’ magányban a’ szikláktól, erdőktől, élőfáktól: mint a’ világ’ tudósainak minden könyveiben.“ — Itt írta a’ tudós Atya sz. Jeromos szeretett Heliodorjához. „Oh magánossági melly kellemetesen nyílnak benned Krisztus’ virágai ! Itt vannak a’ drága kövek, melly ékből a’ nagy király’ városa épül ! Benned nevekedik az Istennel való belső társalkodás ! Mit csinálsz még is a’ világnál? Meddig föd még téged a’ házak’ árnya? meddig tart még fogva a’ füstölgő városok’ tömlöcze ? Hidd-el több itt a’ világosság, mint nálatok a’ városokban ! “

Több okai lehetnek egy illyetén helyen örökre kiválasztott magánosságnak, de a’ mellyek mind a’ föntebb kinyílott kútfőből a’ nyugodalom - vágyból , erednek. Egyik fut a’ társaságból, mert gyűlöli az embereket, ’s kivétél nélkül az emberi nemet, — és ez ocsmány indító ok a’ magánosságra; — másik bujdoklik az emberek’ szeme elől, mert ezektől megsértetett, — ’s elfordultságai- kat nem nézheti, — és ezt az indító okot kárhoztatnunk nem lehet, sőt helybenhagyásunkat érdemli, — ezt a’ tanulni szeretés készteti az egyedűlségre, — amaz, hogy az Istent szíve szerint imádhassa, keres magánosságot, — ’s mind ketten dicséretes indító okból hagyták oda a’ tolongó sokaságot. •— Ollyanokat, kik minden ok nélkül, természeti indulatból gyűlölték volna az embereket, keveseket szült a’ világ, — és ha kik voltak is illy emberi testbe öltözött vadak, senkinek sem voltak nagyobb gyűlölői, mint önnön magoknak. — Könnyebben találhatni