Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

222 ni hathatós segéd - eszköze az erénynek: nem áldott-e az illy magány, nem boldog-e az ebben egyedül álló, kit minden dolog az Istenséghez segít fölemelkedni ! az illyen nek szájába adhatjuk pedig méltóbban, mint a’ költő fölvett tárgyaiba, ama verseket: Véghetetlen ! — Téged látlak az Egeknek magos tiszta kékjében, Téged látlak a’ vizeknek folydogáló tükrében. Nappal a’ nap’ aranyának ragyogó tfiz-fényében Éjjel a’ hold’ világának reszkető ezüstében, Még föntebb emelkednek ezen bel-érzések a’ magos hegyeken; mert mint alól az elterült sikságon, a’ hullám­zó vetések’, párolgó rétek’, virágokkal hímzett patakok’ tekintete, vagy egy árnyékos zöld erdő csendes örömet, és bámulást gerjeszt: ligy a’ hegyeken itt a’ teremtés’ szédítő magosságán mellynek csendességét gyakran csa*k a’ sebesen elsuhanó sasnak röppenése zavarja-meg, — itt érzi a’ szív az Örökkévalónak felségét, méltóságát. De saját méltóságát is megismeri, jóllehet a’ világ-sziklás pyramissaihoz mérve külső nagysága elvesz azoké mellett, de belső lelki nagysága, melly a’ szeráfokénál kevéssel alacsonyabb, minden földi teremtményt messze hagy ma­ga után, — egyszer’smind az Alpesek’ pompás látására, mellyek zöld szőnyegként terülnek-el ’s kékellő széleik tengeri habok’ módjára lebegnek az clláthatallan távol­ban , — az örökké-való nagyságról mély gondolatokba merűl-el, ’s az ég’ fölhőitől csókoltatván buzgóságra ihle­tést nyer, mellytől a’ szív tágul, de a’ nyelv nem képes azt szavakba öltöztetni. Boldog lélek! így kiált föl Sz. Ágoston a) melly az alant lévőket elhagyva, magosakra szállong, és a’ köszálak’ csúcsáról sas szemekkel nézi az igazság’ napjait! — Innét lön kétség kívül az, hogy né- melly régi nemzetek a’ hegyeken hitték legméltóbban imádhatni az Istent, mintha közelebb járulnának az által hozzá, ’s könyörgéseik’ szava, áldozatjaik’ jó illatja köny­a) Medit. eap. XXYII. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom