Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

220 ót megismerje? nyelvet, hogy dicsérje? Szent borzadás- tói ragadtatva esik térdre ’s a’ napnak zsengéjét az örök­idő’Atyjának szenteli. Siket, és érzéketlen legyen az, kit az illyen látástok ájtatosságra nem gerjeszthetnek! Még itt sem állapodik-meg, sőt a’ keresztényi hit’, és remény’ szárnyain fölemelkedve látja a’ távoli messze­ségben , a’ föltámadásnak be nem estveledő reggelét, hol megszűnvén a’ hit, és reménység, egyedül a’ szeretet munkái örökülnek ! a) Ki győzné, nem hogy ékesen leírni, csak előszám­lálni is az öröm-érzéseket, mellyeket a’kigyódzó patakok, virágos rétek, terméssel gazdag mezők, a’ legelő nyájak, ’s egyebek’ látása ébreszt-föl a’ gondolkodóban? A’ lassan csörgedező patak andalodásba meríti, de más felől lefolyt, és többé vissza nem térő habok megintik, hogy szint- olly sebesen múlik az idő is,- a’ visszahozhatatlan. De többek fölött magokra vonják figyelmét a’ mezőnek vi­rágai , a’ ki megismerni szereti, nem lehet hogy azokból az Istent is meg ne ismerje, és szeresse. Ha ama neve­zetes Julius Caesar, Yanini, ki Toulusában istentagada- sáért máglyára ítéltetvén, fölkiálta : „Melly szerencsét­len volnék én, ha Istent megtagadhatnám“ : ez a’ szal­ma-szál (mellyet történetből kapott föl) elegendően meg­győzhetne annak léteiéről; b) ha Yanini azt mondhat­ta egy szalma szálról, mennyivel igazabben állíthatni ezt a’ virágokról ? Egy pogány fűvész, kit Niventi-nek hívtak, Üdvözítőnknek a’ mezei liliomokról sz. Máténál c) mondott szavaiból, mellyeket teljesen igazaknak ta­lált, győződött-meg Krisztus’ Istenségéről, ’s lett köve­tője. d) Végre az alkonyra siető nap előhozta az estvét, а) 1 Korinth. XIII. 8. б) Verner tie ^rotuftiwó fraft tec ®cte 221. lap. c) Mát. €, 29. d) Ezekről ’s többekről lásd. Derliam Villiam Physico-Theolo- gio éi Sander : Az Isten jósága e's bölcsesége a’ természetben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom