Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

volabb okra lehet visszavinni , de ezek alább jönnek gondolára.

IX.

Eddig úgy néztük a’ magánosságot, mint a’ melly a’ társaságban is meglehet, ’s mellyért azt nem kell, nem szükség elhagyni ; — ezután tekintsük azt külön a’ társaságtól, elszakadva az emberektől , a’ természet’ különböző helyein. •— Ha annyira, mint föntebb leírtam oktatja kedveltjét a’ magánosság, mikor ez szobája’ szűk falai közé zárkózva, vagy kertje’ titkos szögletébe vonulva, ettől tanulni akar: ah! mennyivel méltóságosabban szól ez majd hozzá a’ kinyílt természetben, hol nem csak megháborító tárgyak nincsenek, hanem oil Tanokkal van körülvéve, mellyek gondolatait fölemelik, érzéseit tisztítják, akaratját, a’ gyakran makacsot, hajthátobbá teszik. Semmi sincs talán alkalmatosabb, a’ mi a’ halandó élet’ gondjai, és fáradtságai által lenyomott lelket olly barátságosan fölemelné, fölvidámítná, mint a’ szabad természetbe való kilépés ; legalább ártatlánabb, ’s ember’ természetéhez illendőbb enyhülés nincs. Szabadabban lélekzik az ember; a’ sokféle viszonyok által szétvonatott szív újjászületve érzi magát; mintegy kedves , és óhajtott honban derül homlokunk, elevenül arczunk ; olly érzések’ teljessége nyilik-meg előttünk, mellyek, a’ város’ zsibongásaiban szinte egészen idegenek voltak, vagy inkább a’ a’ siketítő robajok miatt föl nem ébredhettek.

Akárhol áll-meg ngyan-is egy gondolkodni tudó a’ természetben : egy nagy iskolában állott-meg, mellyben mindenütt tanítókra talál, ’s hol a’ legkisebb dologtól is tanúihat. Nézhet-e úgy föl az égre, hogy annak kékjében . mint egy tükörben a’ Mindenható’ dicsőséget ne látna, mint a’ zsoltár iró a’ 18-dik részben ezekről : „Az egek beszélik az Isten’ dicsőségét, és kezeinek munkáit

217