Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

202

elhatározottabb szíve egy illy magánosán gondolkodónak! Nem szükség pedig e’ végre kifutni a’ társaságból, föltalálhatni ezt a’ magányt akár melly szült sZoba’ rejtelmében, vagy egy kert’ árnyékos szegletében, akár egy sétálóhely’ senkitől nem háborított csendességében.

III.

Hogy a’ magányt illendően használhassa, legelőször is ön-magát igyekezik megismerni. Nincs ’s nem lehet e’ czélra alkalmatosabb eszköz, mint a’ magánosság. Mint a’ megállapodott tiszta viz tükör gyanánt Yeti vissza a’ ráeső képet úgy tisztán tartja a’ magány’ zavartalan csendességben a’ lélek önnön magát. Hogy magát megismerhesse, szíve’ belső rejtekét keresi-ki, gyengeségeit, mely- lyek miatt legtöbb hibákat ejt, hibáit mellyek utóbb vétkekké erősödnek, vétkeit, mellyekre leghajlandóbb, vagy szokássá is váltak benne, ügyekszik mindenek előtt kitanulni. Itt látja, mennyivel roszabb erkölcsi állapotja, mintsem gondolta volna, ’s mennyire megcsalja embert önnön hizelkedése, mikor erkölcsi érdemét a’ roszakhoz méri, kiknél nem nagy mesterség, ’s semmi dicséret jobbnak lenni; nem pedig a’ jobbakéhoz hasonlítja ügyekezetét, tartván, ne talán messze elmaradtnak kellessék magát sajnosán tapasztalnia. Itt veszi észre, menynyi hibás lépésekre vezette, ’s mennyi szerencsétlenségbe ejtette őt a’ hirtelenkedés! mennyi vétekre ragadta a’ féktelen indulat! micsoda kelletlen teljesíté kötelességeit! melly rest volt a’ jóra, vagy ha serénykedett is néha jót tenni. mi nemtelenek voltak indító okai ! Hányszor követte-el a’ vétket, ennek csupán mulskony hasznától ingereltetve, mulasztotta-el a’jót, ennek noha nem nagy alkalmatlanságitól is megrettenve ? viszont melly gyakran tette a’ jót csak tetszeni kívánás’ hiú vágy’ ösztönéből, kerülte a’ vétket egyedül, a’ néha nehezen kikerülhető büntetés fenyegetése rniatl? E’ szerint nyilvános előtte