Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

193 kozódjatolc a’ régi ösvényekről, mellyik a’ jó út, és azon, járjatok, és nyugodalmat találtok leikeiteknek,“ ugyan azt mondhatom annak is, ki a’ lélek’ nyugodalmához ve­zető út felől már ma megkérdezne- Ha Isten’ útaiban ál­lunk, melly név a’ szent írásban religiót jelent, ’s ennek parancsolati szerint járunk mint egy ösvényen: bizonyo­san föltalálj ik az elveszett, ’s el nem vesztjük a’ megta­lált. nyugodalmat. Ugyanis a’ religióban Isten oktat ben­nünket, — a’ religió szól szívünkhöz, szívünk indítja akaratunkat, ettől függnek cselekedeteink; ha akaratunk jó, nincs akkor, mi vádoljon bennünket, nincs a’ mi há­borítsa békességünket. — Nem is lehet, hogy a’ ki ismeri a’ jó lelkiismeret’ becsét, — lelki erejét összeszedve — azon ne iparkodjék, hogy ennek megnyugtató birtokába juthasson; tudjuk a’ pogányság mennyi tisztulások’, te­mérdek áldozatok’, ’s óriási munkák’ végbe-vitele által kívánt a’ megbántott istennekkel békélni, ’s lelkét meg­nyugtatni. Nem azért mulasztják-el sokan ezt sajátjukká tenni, mintha nem akarnának illy meg nem háborítható boldog­ságnak örülni ; hanem mivel nem ismerik, melly boldo­gító a’ jó lelkiismeret, melly hozzá nem hasonlítható en­nek öröme. Egyéb örömeket, boldogságot elragad ma­gával a’ sebesen repülő idő, csak bús emlékezetét hagyja- föl némellyiknek : a’ jó lelkiismeret nem csak megma­rad , hanem a’ haladó idő annyival neveli ezt, mennyit egyéb dolgokból elszokott vásítni. Nagy nemes tettein­ket eltemeti gyakran idő-nap előtt a’ kaján irigység, vagy végre hantokat halmoz rajtuk a’ mulékonyság’ vaskeze : de lelkiismeretünk őrt áll jó szándékink’ alacsony sirhalma fö­lött. - Szerencsénk, dicsőségünk elenyészhetik ; de ezeknek omladékin lebeg a’ lelkiismeret, vesztünkön nyugtat, vi­gasztal, kétségbe sülyedni nem enged. — Mit használ ne­kem fényes tetőn állani, hol nem csak a’ magasság szédít, <*- hanem a’ neki ütköző szelek is félelmessé teszik ott léte­met, ’s könnyebbé a’ mellette nyíló mélységbe zuhaná­13

Next

/
Oldalképek
Tartalom