Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
488 Dámon a’ halálos büntetést. Dicső és csak messziről követendő példái az agg időből, az álhatatosan hív barátságnak ! I ! XXVII. Sokat könnyít, nem tagadhatni a’ lelkiismeret’ gyötrelmein a’ barátság : de nem törli-ki a’ vétkes gondot, sem a’ rettegéseket ki nem veszi belőle, sem zavartalan nyugodalmat nem adhat neki. Nem tehetjük pedig föl, hogy midőn illy kemény büntetéssel sanyargatja a’ lelkiismeret a’bűnöst, hogy annale elhárításában minden természeti, és emberi erő sikeretlenűl kifárad: természet fölötti módon ne kívánt volna Isten a’ szenvedő emberiségen segítni. Úgy vagyon! fölemelte atyai karokkal Isten az elesett emberi nemzetet, ’s nem akarván a’ bűnöst vétkeinek terhe alatt öszszerogyni, ’s igy örökre elveszteni, hanem mindenkit üdvösségre vezetni, a’ religióban ajánlott neki módot, mellyet használva, a’ vétek által kiűzött béke- séget lelkének vissza szerezhetné. Üdv neked menny’ dicső szülöttje! Csak általad juthat-el minden oda, hová nemes rendeltetése hívja. —- Oltárodnál a’ révpart, hol a’ tördelt hajó-darabokon kétséggel habokkal küzdve kivergődött, oltalmat és életet lel ! Benned Isten szól oktatva szivünkhöz , mert csak O egyedül hatalmas a’ bűn’karmazsin színét az ártatlanság’ hó-fejérével cserélni-föl. *) Káin a’ testvér gyilkos „nagyobb vétkem mintsem megbocsátható volna!“ igy paraszkodík átjárva a’ lelkiismeret’ kétélű fegyverétől, ’s attól fél, hogy minden, kivel csak szembe menend, őt gyilkost megölve áll bosszút vérével a’ kiöntöttért; — ’s tágul szorongása, oszlik félelme mihelyt Istentől biztatást vön arról, hogy meg nem ölettetik. **) Nagy volt Dávid’ gonoszsága, mert gyilkossággal tört utat *) Zsolt. L. 9. Isii. 1. 19. — **) 1 Moyz. IT. 15.
