Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

481

könyvek csak ezeknek rémítő leírásaival feketéinek? — hogy kéntelenek vagyunk úgy ítélni, hogy az írók , kik a’ népek’ évkönyveit vezették, — vagy mind romlott vérű embergyűlölők voltak, vagy összeránczolt homlokéi bírók, kik catói szemekkel nézték az emberi cselekedeteket, vagy hitelt nem érdemlő részre hajlók, úgy mint kik vagy ösz- szeesV.üdtek — a’ mi megfoghatatlan — a’ régiek’ köz-gyalá- zatjára, mikor csak szörnyű tettek’ örökítésével akarták a’ hajdankort az utó-vilag előtt ijjesztőve tenni, a’ jó, szép, és nemes tetteket irigyelvén, tűkör ’s példa gyanánt átadni a’ később ivadéknak, —• vagy pedig kelletinél keményebben itélték-meg szomorú'elméj ok szerint az emberek’ dolgait, mellyek gyakran nem annyira egyes emberek’» mint a’ hatalmas balvélekedések’, köztiszteletben álló szokások’, az uralkodó korszellem’ munkálatai voltak, a’ bátorságot, vakmerőségnek, a’ szoros, igazságot kegyetlenségnek . — az elmés gondolatokat fortély és ravaszság’ ruháiba öltöztetvén, —■ vagy pedig finnyás ízlésük szerint válogáttak-ki a’ történetek közűi gyakran ollya- nokat mellyeket jobb lett volna feledékeny ségnek ereszteni. — Mert ha igaz lélekkel munkálódtak, a’ jó tetteket is nem felejték följegyezni : mi az oka hogy a’ jeles tettek a’ szörnyekhez képest lígy állnak az évkönyvekben, mint egy törpe az óriáshoz, mint egy folyó az óceánhoz, mint egy halom a’ fölhőktől ölelt bérczhez képest?— De lehet-e csudálkoznunk azon, ha sokan a’ bennünk kiáltó lélek’ szavát nem hallják, nem értik, a’ szivökbe irtt törvényt nem akarják, vagy nem tudják olvasni, a’ büntetések ellen megkeményednek: mikor még a’ harsány hangon kikiáltott polgári törvényekre is megsiketülnek, az ercz és kőtáblákra vésett tilalmak elől szemeiket behunyják, a’legyalázatosabb, ’s kínosabb büntetések miatt sem irtóznak-vissza az emberek ! Nem tagadhatni ugyan, hogy ha többször érzéketlenek voltunk a’lelkiismeret’ szavara,. úgy tetszik, mintha megszűnt volna szólni feddeni bennünk, vagy mintha egészen kialudt volna belőlünk! Hall-