Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
a’ lelkiismeret’ mardosásiról magyarázza a) hormét a többiek közül ide illenek következendők ;----------- quaecunque Acheronte profundo Prodita sunt esse, invita sunt omnia vobis. — Nec Tityon volucres ineunt, Acheronte iacentem: — Sed Tityos nobis hic est, in armore iacentem Quem volucres lacerant, atque exest anxius angor, Aut alia scindunt cupedine curae----------Haeq.neque sunt usquam, nec possunt esse profecto, Sed metus in vita, poenarum pro malefactis Est insignibus insignis, scelerisque luela-----Quae tamen etsi absunt: at mens sibi conscia facti Praemetuens adhibet stimulos, terretque flagellis.“ XXII. Mit szül végezetre a’ kétségbeesés, nem nehéz kitalálni, bár melly borzasztó legyen is az a’dolog. Nem bírván már tovább bajainak súlyát, sem kínos életéből örömet nem kérhetvén, hogy rá nézve büntetéssé vált terhes életétől menekedjék: ön-gyilkossággal szakaszt véget rémeny- telen életének! — Nem iszonyú lehet-e hát a’ büntetés, mellyet hogy ne kéntelenítessék hordozni a’ kárhoztatott, készebb halált választani, mintsem nyomorúságos életet, melly nem egyéb, mint egy lassú halállal emésztő kínzás?— eléggé szenvedett a’ gyilkosságért. Majd egy orákulum meg- biztatá, hogy azzal vethet véget szenvedéseinek, ha testvérjét Tamásból elhozandja Argosba, mellynek engedve el isníent Py- ladessel, hogy azt kegyetlen , ’s az emberiség’ jogaival ellenkező szolgálattól fölszabadítsa. Papnéja volt ugyan is Diánának, kinek oltárán minden idegent megkelle áldoznia. Iphi- geniát elhozta Argosba , ’s legottan megengesztelődtek a’ bosz- szús istennek. Elfoglalta az apai thronust, majd Árkádiába vándorolván , egy kigyó harapásba halt-meg. a) De rer. Nat. L. III,
