Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
162 egybe ; ’s ime ezek nem képesek igazi örömöt gerjeszteni , ’s vidámságot derítni homlokára annak, kit lelke ret- tegtet a’ bűn miatt. Illy fagyot, illy hideget terjeszt a’ félelem az erekben, hogy azt a’ rokon és barátságos érzések nem tudják csak langyosra is fölmelegílni. De talán a’ lármás társaságok’ zajaiban készült kábító örömök meg tudják győzni a’ komor lelket, ’s kiűzvén abból a’ fekete gondokat és félelmet, ezt a’ kétségbeesés’ anyját, vagy legalább elfojtván részegítő erejűkkel egy időre, mig ezeknek zavarában mereng, örömre indíthatják a’ gonoszt? Ne hidd hogy erősb volna ezeknek, mintsem a’ léleknek hatalma; semhogy e’ külső szerek a’ lélek’ nyavalyája ellen írt adhatnának; elmúlik-e az újodon támadt seb, ha arra arany gyűrűt vonsz, elhagy-e főfájásod ha fejedre bár mi drága koronát tészsz, megszűnik-e betegséged, ha selyembe öltözöl, vagy költségesen fölkészített ágyban keressz nyugtot? Non domus et fundus, non aeris acervus et auri Aegroto domino deduxit corpore febres Non animo curas. — Szól Horatius *). Még kevésbé távoztatják-el lelked’ háborúját a’ zajgó örömökben hiába keresett békéltetések, mellyek legfólebb-is csak a’ füleket gyönyörködtetik, vagy a’ szemeknek tetszenek, az ínynek kedvesek, ’s csak a’ külső érzéket csiklándoztatják; de a’ lélekre beható erejök nincsen. Csak fényes megcsa- lódás az, mikor azokban keresünk gyógyszert, mellyek azt általában nem adhatják, ’s csak képzelődésünk’ nagyító üvegén látunk bennök orvosi erőt. XIV. Miként foszthatjuk pedig meg a’ test’ örömeit ama’ jótévő sikertől, melly gyakran belőlők belsőnkre szivárog? Lám, az isteni tekintettel ruházott sz. könyvek beszéli Ep. LI. Ep. II. 17.
