Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
149 milly nyugodt lélekkel fogadja-el még is az Osttaceizmus által hozott ítéletet. Csak a’ tiszta lelkiismeret volt az, melly illy földhöz verő állapotban, ártatlanságának érzését, melly e’ nélkül föllobbanvdn szakadásokkal egymás ellen fegyverkeztette vala a’ hazát, — úgy mérsékelte, hogy háladatlan hazafiaira eltávoztában is áldást kért ! — Hogy elevenebben láthasd melly erős a’ lélek’ hatalma a’ kemény csapások alatt is : ne unatkozzál megnézni, miként vesz búcsút Arisztides az érdemet nem becsülő Athénétől; mit Fesslerből a) általtéve állítok elődbe. Nem vesz-el olvasásod’ fonala, ha azokat, mellyek szivünkhöz hatósabban szólanak méltó késedelemmel visgd- lod; kisérd a távozót gondolattal, nagyokra tanít, készít példája ! — így szól Fessier : „Miután kimondá az Archon, hogy Arisztides Lysimachus’ fia tiz esztendeig Aaginába számkivettessék : az egész gyülekezet reszketett, minden jobb érzésű igy sóhajtott „elvesztünk!“ Merően méltóságosan állott maga Arisztides, mint az idai czedrus a’ menydörgő égi háborúban,— bámultak rá az Athenabeliek akarván látni, mint tusakodik megroncsolt nagysága’ töredékeivel — de csak szerencséjét, nem pedig nagyságát tántoríták-meg. Mosolyogva nézte annak enyésztét, mint a’ fáradt munkás a’ lemenő napot. Lokrides és Kélon barátjaitól kísérve elhagyd a’ gyűlést, kiméne a’ városból; Eleusinum előtt egy dolog lelkét belső fájdalommal lepte-meg. „Hát nem akarod végcsókomat magaddal elvinni?“ — ki- dlta hozzá egy koros asszony a’ templom pitvarából,— Mélyen szivére hata a’ szó ; oda ment, ’s látta anyját fejét testvérének vállára hajtva, mellette Melisandrát, gyermekeit „utójára látjuk most egymást—mondd ugyan az — ’s te bucsúvétel nélkül akarsz elhagyni ?,, Arisztid. Gyöngeségleknek akaróit kedvezni/ a) Aiistitl. Themislocl. T. I. p. 378.
