Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

144 független ez mindeniktől. Mikor körűlte a’ dolgok vál­toznak, ez nem változik, följebb van emelkedve belső békessége, mintsem az idő’ viszontagságai, a’ dolgok’ el­lenkező folyamatja, a’ mostoha szerencse’ súlyos csapá­sai , az úgy nevezett vak történet’ váratlan esetei rajta nyomait hagyhatnák, majd mindent elgázló átmené- söknelc. A’ változásoknak mindent elsodró sebes rohaná­sa ezt az egyet nem teheti játékává, mikor ellenben egye­beket még a’ legnagyobb daczolás mellett Í3 kidönt ’s más helyre tesz által. Az erőszakos folyók kimossák ugyan partjaikról a’ fákat, mellyeknek gyökereit sok ideig nedvesítették, — omlást okoznak az épületeknek, mellyeknek oldalait egy darabig habjaik csak játszadoz­va csapdosták, — sőt elhagyván árkaikat, új medret váj­nak ; de a* kőszál mellyet hasztalan vert a’ hullám, a’ száraz mederben is merőn áll. Illy rendíthetetlen a’ lel­kiismeret’ békessége is; miért jót hasonlító ezt Horátz ércz­falhoz,----------Hic murns aheneus esto. JNil conscire sibi nulla pallescere culpa, a) IV. Nagy erőt nagyobb lipor-le — nagy hatalom tehe- tősbnek kénytelen hódolni. Sokáig daczol a’ százados fe­nyő az idő’ ostromival ’s bár megvívott is az éjszak’ för­getegeivel: letördelik még is ágait a’ zivatarok—’s igy éktelenül megcsonkítva lakói előbbi kevélysége’ makacs ellenállásáért, ’s igy megrongáltatva a’ vén törzsök végre magánosán ’s pusztán várja a’ kidülést, ’s nagyságának szégyenére utóbb is lassú rothadás emészti-meg. Másként áll egészen a’ lélek’ békessége. Bár kívül zúgjon is a’ ha­vas éjszak’ fagylaló szele, ’s az elemek mintegy harczra kelve egymás ellen szárazon ’s vizen mindent fölforga­tással fenyegessenek is benne sem hideget sem zavart nem a) Epist. Lib. I. ep. 1 v. 60.

Next

/
Oldalképek
Tartalom