Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)
Második Rész. Eredetiek
123 mert egyedül az valósítja-meg a’ Religionak minden jótékony czélzatit; az nyújt segédkezet midőn már az erőhatalom kifáradt, és elégtelen ; az szorgalmaztathatja az igazság’ részrehajlatlan kiszolgáltatását leghatalmasabban, az egyedül bátor a’ kormányt-vezelőknek is az igazat megmondani, őket kötelességeik’ szentségére emlékeztetni. Igen is király, jobbágy egyiránt intetnek itt egymás iránti vi- szontagos kötelességeikre, itt szegény!, gazdag, úr, szolga, itt szülők, gyermekek, házasok, nőtelenek, ifjak, érettkorúak, őszbeborultak, itt katona, polgár, itt hitelező, adós, itt mindnyájan, és mindegyikünk----------vagy álljon-elő valaki, kire itt nem várna üdvözséges intés, tanítás, feddés, serkentés, sőt gyakorta néminemű kényszerítés is a’ rosznak kerülésére, a’ jónak pedig követésére, és a’ közboldogság’ ez általi föntartására ? Méltán mondja tehát egy bizonyos névtelen hogy: ,,a’ katolika Religio csak a’ gyónás valódi használása által is több jót fog a’ köz-társaságban szülni, mint minden Keresztény Religio együtt .... kifogja gyomlálni a' statust titkon pusztító csínokat; megfogja gátolni a’ kormány, vagy polgárok elleni igazságtalanságokat, a’ kártevőket annak jóvátevé- sére hathatósan sürgetni s.a. t.íla) méltán mondom, mert bár mennyivel tartozzunk is a' Religionak, hogy erős keze kiemelt a’ romlottság’ rothasztó örvényéből; de ha ezen szent sorompót nem vonta volna elébe, régen vissza rohantunk volna már végenyésztünkbe. Ide járul még az is, hogy a’ gyónást az Űr’vétele szokta pecsételni. De szóljon erről Voltaire, kinek szavai úgy hiszem nem fognak gyanút szenvedni. „Nézd csak, úgymond ő, az embereket, miként veszik fólséges szertartások közt számtalan égő gyertyáknál érzést-ragadó hangazat után az aranytól csillámló oltár lépcsőinél az Istent magokhoz ..........ki merne, ki tudna ez után még vétekbe esni, vagy csalt gondolkodni is róla?! a) ©conbfátje jut geflflettung bet (Sintrnc&t jrciídjen bér potiti« tifíben, unb firejüidjen äßntbt in intet, ©tente 1788. 134. ©.
