Munkálatai a pesti nevendék-papság magyar iskolájának. - 4. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1837)

Második Rész. Eredetiek

108

Isten, vagy az ész* parancsolatja puszta hang, ’s nem erény rendeltetésem; vagy kçllmódnak lenni az erkölcsi törvény’ szerzőjéveli megengesztelődéscmre, hogy bizton haladhassak czélom felé: mert igy gyarlóságom elveszt; Teremtőm csak játékát akarta űzni velem,’s pedig annál kegyetlenebb játékát, minél mélyebben oltotta szivembe a’ boldogság’ vágyat, ’s minél világosabban mutatja eszem, hogy egyedül az erény érdemesíthet boldogságra.“

Bizonyára ha a’ magát még embernek tartó ember jól fölfogja ezen őn magára hagyatolt helyezetét, vajmi mély aggodalomba kell esnie. Alig kezdi tudni hogy létezik, hogy ember, alig kezdi ismerni méltóságát, sejteni magas czélját, ’s a’ jó, és rósz között választva feléje indulni, már is mindinkább ez utóbbihoz szít, mintha nem tudná, hogy czéljától tévedezik, és ha bár erősebb is önmagánál, előmenetelének első lépése mégis fÖnakadás. ’S nem így van-e? fájdalom! Ha kivetkezik Í3 az ember gonoszságaiból, soha sem gázolhat-ki: „Nitimur in vetitum semper, cupimuscpie negata.“ Az erkölcsi világban pedig, hol az akarat mindenes, e’ gyászos „nitimur“ is, melly még a’ szikla vadonba is követi a’ szegény embert, elégséges, hogy megutáltassa ötét végtelen szentségű alkotójával ; és még is senki sincs, kit ezen fölül is, ne vádolna barmi csekélyben is lelkiismerete ; ki következőleg nem lcéntelenitetnék valami módról gondolkodni, hogy megengesztelje azon részrehajlást nem ismerő biróját, ki valaha sorsát elfogja intézni, — és pedig örökre. — És mégis alkotóját nem okozhatja ezen czélja’ elérésére illy alkalmatlan volta miatt az ember; mert olly gyarló, é3 korlátozott mint ő, és olly végtelen tökéletességű lény között, miilyennek kell képzelnünk egy Teremtőt, forogván a’ kérdés; valljon nem önmagára kell-e vetnie, és a’ hiba’ forrását őn kebelében nyomoznia?

Igaz ugyan, hogy össze nem fér az isteni böleseség- gel teremteni embert, annak czélt tűzni-ki, és pedig oly- lyat, mellynek elérésére alkalmatlan, elégtelen;— össze