Első évi munkálatjai a pesti Nevendék papság Magyar Iskolájának - 1. évfolyam (Pest, Beimel József, 1833)

Értekezés Messiásról

1S5

tak, hogy ez nem egyéb a’ re'gi buta világ’ hiií véleményénél, inelly a’ mostani fölvilágosodott év’ pallérozódásával teljesseggel meg nem egyezhet5 né- mellyek isine't: hogy a’ ke't első ember ezen Ígéret valóságos értelmét nem is tudta volna kivenni, kü- vetkezésképen hogy haszontalan. De viszont milly haszontalan és alaptalan észrevételek legyenek ezek, eléggé ki tetszik e’ következendőkből: a’ mi az elsőt illeti, az igazságot, melly vagy belső okoknál fogva vagy csalhatatlan tapasztalás által állhat meg egyedül ; a’századok’ szellemük soha meg nem változtathatja ’s igy a* mi egyszer igaz , az örökké igaz marad; a’ mi a’ másikát illeti; ha az eredendő bűn történeti leírása nem rege, nem költemény, hogy mondhatni a’ kígyónak ezen meg fenyítését Terének : teljességgel megfoghatatlan, minekutána a* szent Irő semmi említést sem tévén arról, hogy ez regé, ugyan azon egy öszveköttetésben hozza elő az előbbivel; vagy tehát mind a’ kettő rege, mind a’ kettő költemény, vagy pedig (mivel erről egy szót sem tészen a’ sz. író} egyik sem. A’ mi az utolsót illeti , igaz ugyan, hogy az első pár ember ezen Ígéret’ valóságos értelmét teljes kiterjedésében ki nem vehette, ki vehette mindazonáltal annyiban, a’ mennyiben reá szüksége volt. Végre magok a’ sz. Atyák is majd csak nem közönségesen ezen Ígéretet a’ világ’ Megváltójáról magyarázták (Lásd Iren, Lib. 4 C. 78 Cypr. L. 2 C. 9 Hieronymus de Tradit. Judaeorum in Genesi ’s a’ t.)

E' vigasztaló Ígéretet az emberiség’ nemzőji Adárn és nője Éva gyermekeiknek, ezek ismét a’ késő maradéknak , mint valamelly boldogító örökséget

12