Első évi munkálatjai a pesti Nevendék papság Magyar Iskolájának - 1. évfolyam (Pest, Beimel József, 1833)
Homilia a' keresztről, és latorról 's a' t.
131 Miért csodálkozol kereszttel jövetelén? holott szavai szerint sebeit is meg mutatja „meglátják úgymond, kit ált vertek“ mert valamint Tamásnak, hogy tanítványa’ hitetlenségét megjobbitauá, a’szegek’ helyeiket, és sebeit megmutatta mondván: ,,tedd be kezedet, és lásd, mert a’ léleknek teste, és csontja nincs: úgy akkor is megmutatja sebeit * és keresztjét annak bebizonyítására, hogy ő az, ki keresztre feszítetett. — JVem csak a’ keresztből : hanem a’kereszten mondott szavaiból is végetlen kegyességét láthatni, mert fölfeszíttetvén , gúnyö- lásokkal, kaczagásokkal, és pökésekkel dísztele- nítetvén mondá: „Atyám ! bocsásd meg nekik vétkeiket mert nem tudják mit miveinek“ mint keresztre feszítetett imádkozik feszítőjiért, ámbár azok ellent mondanának e’ szavakkal „ha Isten’ dija vagy : szálj le a’ keresztről, és hiszünk neked“ már pedig azért nem szált le, mert Isten’ fija, és azért jött, hogy értünk megfeszítetnék ,,szálj le a’ keresztről mondják, és hiszünk benned“ ezen szavak is a’ hitetlenség’ leple, mert sokkal nagyobb volt a’koporsóból, njelly fölé kő tétetett föl támadni ,• sokkal nagyobb volt Lázárt a’ kötözött négy napi haltat pólóstól sírboltjából kivezetni: mint a’ keresztről leszállani. Azok mondták ,,ha Isten’ íija vagy : szabadítsd meg magadat“ ő pedig mindent tett szitkokkal terhelőjinek idvezitésök- ért „bocsásd meg nekik vétküket ugymond , mert nem tudják mit miveinek“ Valljon azok’ vétküket megbocsátotta? bizonyosan megbocsátó, ha poeni- tentiát akarónak tartani, mert ha ezek’ vétküket meg nem bocsátá: szent Pál soha sem leve Apostol, azon három- öt- és sok-ezer ember nem hive benne, mivel hogy sok 'Sidó hitt; halld mit mondanak az Apostolok szent Pálnak „lásd atyánklia! hány ezer’Sidó hitt“ — Kövessük tehát Urunkat, ősellenségeinkért imádkozzunk, ugyan azon intést ismételem , már öt napja ugyan azon tárgyról beszélek , nem mintha engedetlenségről vádolnálak titeket, távól légyen: hanem reménylvén engedel-