Első évi munkálatjai a pesti Nevendék papság Magyar Iskolájának - 1. évfolyam (Pest, Beimel József, 1833)

Az olvasóhoz

VIII

oltárára csekélységünk szerint Anya nyelvünk mívelésében áldozati koszorúkat füzügetni ; foglalatosságunk’ legnagyobb részét a’ szent Atyák' irományaiknak forditgatásukra szenteltük, ezt tanuló pályánk’ czéljához, ’s a’ lelki Tanítók’ szükségeikhez szorosabb kapcsolatban alkalmaztatva lenni vélvén. Eredeti munká- latjaink mellett Justinus Filosofus’, és Martyr Véd-iratjainak, Arany-szájú szent János’ né- melly érdeklőbb Homiliájának fordításával kívántunk drága Hazánknak, és Közönségnek kedveskedni. Eçre századunk’ uralkodó véleménye, melly Hitünk’ Isteni Alapítóját, mint földi Bölcseink’ közép csillagjokat tekinti, serkentett ; a* tárgy’ gyönyörködtetve tanító, és erőszak nélkül meggy ózó' tiszta fönsége lelkesített; szeretve tisztelt Igazgatónk’ kegyes egyezése sürgetett ; elhenyélt édes Anya nyelvünk’ veszélyes szunnyadását búsongva sejdító, ’s kimívelésére szebb lelkű Fijai’ pél- dájokra fölszólító Hazánk’ szeretete kényszerí- tett; végre tisztelt Olvasó ! a’ te reménylett örömöd, ’s szeretett Hazánk’ eddig terméketlen térének változásán leendő gyönyör érzésed biztatott, bátorított.

íme kezedben virul köz Anyánkért lángoló szeretetünk’ fakadó bimbója! szoros kör- nyülményeink’ engesztelhetetlen szírijeiken keresztül ható gyökcrecskéről hála , ’s remény közt mosolyog reád ! ékesség nélkül - - elő képzetednél szegényebb köntösben - bocsánat! - ki annyit tesz mennyit tehet, sokat tesz! ki a’ szükséges’ elmulasztásával tümjényez a’ hasznosnak, semmit sem tesz. Haj Hazánk’ minden tövises téré csak illy’ áldozatot nyújtani!