Communio, 2017 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 1-2. szám - A kilencvenesztendős XVI. Benedek - Joseph Ratzinger köszöntése - Szalay Mátyás: A "világi ész" meghaladásáról - Kiegészítő elemzés Don Javier Martínez érsek dolgozatához
Szalay Mátyás A „világi ész” meghaladásáról Kiegészítő elemzés Don Javier Martinez érsek dolgozatához „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át.” (Róm 12,2) HAGYOMÁNY ÉS ÚJRA-EVANGÉL1ZÁC1Ó Don Javier Martinez írása bő másfél évtizeddel ezelőtt jelent meg először, s azóta gondolatai számos nyelven napvilágot láttak. A 2006-os lengyel kiadáshoz írt utószó nyomán kibontakozó teológiai, politika filozófiai vitában merült fel a „granadai iskola” kifejezés, egyértelművé téve, hogy az írás több mint egy magányos teológus elvont elmélkedése: olyan iránymutatás és programbeszéd, amely egy szélesebb gondolkodói közösség alapelveit fogalmazza meg. Ha a nyelvi kifejezés mögötti mély értelmet kívánjuk megérteni, érdemes megfigyelni, miben érhetők tetten ezen elmélkedés konkrét ekkléziológiai következményei, vagyis hogyan alakította át azt a közösséget, amely elsődlegesen célpontja volt. Martinez érseket az itt közölt gondolat- menet indította arra, hogy ha nem is egyedülálló, de szokatlan módon lásson hozzá a rábízott érsekség újra evangelizációjához. Magyarországról nézve talán furcsának tűnhet, hogy a keresztény hagyományokkal rendelkező Andalúziában egyáltalán felmerül az evangelizáció és különösen a magukat kereszténynek vallók evangelizációjának szükségessége. Még a keresztény hagyományok esetén is beszélhetünk azonban élő és halott, a lélekkel teli és a kiüresedett, hitelét vesztett tradíció különbségéről. A vallási hagyomány esetén is elképzelhető ugyanis, hogy már nem megtartó erő és kifinomult forma, hanem értelmét vesztett dísz, amely nem felmutatja, hanem eltakarja az eredeti üzenetet. Ez mindig a jelenhez hivatott szólni és a jelen legmélyebb, nem a múltban gyökerező, hanem az időn túli (supratemporalis) értelmét fedi fel. A szöveg által hirdetett spirituális és kulturális újra-evangelizáció ugyanakkor nem a régi formák eltörlésére irányul; célja sokkal inkább az ezekben rejlő, eredeti értelem újrafelfedezése, jelenvalóvá tétele. Ennyiben teljesen hagyományőrző, hiszen a megtestesült Isten jelenlétének, a Vele való talál-
